Budapest Banaue Rally

Banaue volt az elso celpontunk, amit szerettunk volna meglatogatni. Banaue-ba eljutni nem egyszeru, de nem is lehetetlen. A tervezes kozben nagyon nehezen allt ossze a fejemben a megoldas, hogy hogyan tudunk szamunkra megfelelo modon, gyorsan, hatekonyan es olcson eljutni Banaue-ban. Ennek tobb oka is volt. Az elso es legfontosabb oka, hogy mi nem a kozismert modjat valasztottuk az idejutasnak. A kenyelmes nyugati turista ugyanis, miutan megerkezik Manilaba, felul egy kozvetlen banaue-i ejszakai jaratra es 8-9 ora alatt itt is van. Ennek az a hatranya, hogy vissza kell menni Manilaba. En ezt semmikeppen sem akartam, mert ido es penz pocsekolas es mellesleg Manila nem a kedvenc azsiai varosaim koze tartozik, akarcsak Makassar. Tehat marad az atszallasos, buszos megoldas, amit en sokkal jobban preferalok, mert lehet talalkozni a helyiekkel es, ha csak par percer vagy orara is, de bele lehet latni a mindennapjaikba. Es itt jott a masik problema: mivel ez nem a megszokott modja az idejutasnak ezert a neten nem is egyseges rola az info. Innen-onnan probaltam osszeszedni par info morzsat errol, de nehezen ment. Vegul ugy dontottem, hogy busszal eljutunk valahogy Solano vagy Bagabag kornyekere vagy Baguion keresztul vagy kozvetlenul a Tuguegarao fele tarto busszal, majd fogunk egy jeepneyt es felrobogunk. A legbosszantobb es egyben a legmeglepobb a nagy busz tarsasagok hianyos menetrendje volt. Volt olyan, aki nem is publikalta. Kesobb megertettem, hogy miert: egyszeruen felesleges. Akar mi is van odairva, az csupan tajekoztatas :)

Tehat este felszalltunk a gepre Budapesten, kb. 2 ora alatt Helsinkiben voltunk. Ott csupan arra volt idonk, hogy atszalljunk, mert azonnal indult a gep Hong Kongba. Kb 10 ora alatt ott is voltunk. Sok volt a turbulencia, foleg Mongolia felett, a vegere kicsit raparaztam... :) Hong Kongban vart rank egy kb. 8 oras transzfer. A problema az volt, hogy a Tiger Airwaysnak nem volt transzferje itt Hong Kongban, azaz ki kellett lepnunk Hong Kongba, mintha ide jottunk volna, majd vissza a terminalba a Tiger Airwayshoz. A 8 ora hamar eltelt, nem volt semmi gaz, eltekintve a jaratmodositastol :) Tovabbi nehezites volt, hogy a check-in pult es a boarding a hong-kongi repter ket, egymastol legtavolabbi vegen volt. Busszal mentunk a boarding-hoz. A fapados utasokat itt kerem szivatjak! Az ut Clark-ba sima volt es nem tartott tobbet 2 oranal. Hajnal 1 korul erkeztunk meg. Fogtunk egy taxit, aki 300 helyi penzert elvitt minket hazhoz. Ez szuper jo ar volt, mert 500-ert akat mindenki elvinni. Probaltak meggyozni, hogy ez "official government price, sir", de en csak mosolyogtam rajtuk.

A szallas megkozelitesekor elsore nagyon megijedtem, mert Dau legsotetebb sikatoranak a vegeben volt. A netes foglalas kockazatos. De kesobb kiderult, hogy eltekintve attol, hogy egy kicsit zajos, mert a helyi tricikli allomas mellett volt, a szallas rendben volt, tiszta volt, kenyelmesek voltak az agyak es a furdoszoba is tiszta volt. Elfoglaltuk a szallast es mivel botranyosan ehesek voltunk kimentunk a helyi McDonald's-ba a JolliBee-be enni egy burgert, mert mas nem volt mar nyitva. Es ha mar ott voltunk a buszallomasra is kimentunk erdeklodni, hogy mikor indulnak a buszok Tuguegarao fele. Persze, ahogy az azsiaban lenni szokott az informacios pultnal dolgozo alkalmazott nem tudott egeszen biztos infot adni arrol, hogy mikor indulnak a buszok, de szerinte, ha reggel 7-re kierunk, akkor nem keshetjuk le. 4-5 orank marad pihenni.

Reggel kint is voltunk, es akkor tudtuk meg, hogy 8:20-kor indul egy busz. Szuppper! Bevasaroltunk, banan es viz es mar indultunk is egy eros negyed oras kesessel, ami itt kifejezetten pontosnak szamit. A Victory Liner tarsasag vitt minket egeszen Bagabag varosaig. Fejenkent 152 pesoert el is repitettek minket mindossze 8 ora alatt. A szolgaltatas meglepoen magas szinvonalu volt, legkondis buszok, free wifi-vel es onboard entertainment-tel. Ez utobbirol akar le is mondtam volna. Az ut alatt 4 szelsosegesen aggressziv (franciak gyilkoltak talibokat Afganisztanban valamint japanok koreaiakat) vagy agyzsibbasztoan gyermeteg filmmel (atombuta amerikai "ki a jobb tancos" tini szirup) probaltak kimosni a szurke allomanyunkat. A fulop utasok egyszeruen imadtak, szivtak magukba a kulturat, mint a szivacs. Az egyik srac mellettunk, annyira raizgult a koreai oldoklodesen, hogy lemerevedett a kepernyo ele es izgalmaban egy egesz zacskonyi tokmagot a foldre csocsalt, meg sem probalta osszeszedni. De ez itt ok, senkit sem zavart. Engem hidegen hagyott, de azert azon bosszankodtam par percet, hogy a koreai katonas film vegerol lemaradtam... :)

Azsiai utjaink soran a zsufoltsag fogalma egy egeszen uj jelentestartalommal telt meg. Mi itt megertettuk, hogy ha egy szemelyszallito eszkoz kapacitasa hivatalosan n, akkor az azt jelenti, hogy n^2 ugyfelt is boldogga lehet tenni gond nelkul csak egy kicsit ugyeskedni kell.

Nos, ez itt is megvolt. Amikor mar a ket ulessor kozotti kozlekedo folyoson annyian ultek, hogy a kalauz nem tudott hatrajonni a jegyekert, akkor meg felvettek egy csaladot. Gond nem volt belole, nem zavart senkit, nem bosszankodott senki. Meg a tokmagos srac sem, hiszen igy egy filmkockat sem lattott a szamuraj oldoklesbol. De csak kesobb tudtuk azt meg, hogy a zsufolas magasiskolajat itt uzik a helyi jeepney soforok

Bagabagban leszalltunk es oriasi szerencsenkre eppen ott varakozott egy jeepney, ami osszesen 100 pesoert elvitt minket Lagawe-ba. Meg sosem utaztam jeepneyvel, de valahogy ereztem, hogy imadni fogom es igy is lett. A szabadsag gyonyoru erzese ragadott magaval, ahogy ongyilkos modjara szaguldottunk kb. 90-nel a keskeny utakon, a rozoga allapotu jeepneyvel. Nem erdekelt semmi, oriasi erzes volt! A csucspont az volt, amikor kialltam par helyivel a jeepney vegebe, mint ahogy gyerekkent sokat villamosoztunk a lokhariton, a 18-ason, a Gellert elott.

Kb 1-1.5 ora zotykolodes utan Lagaweban atszalltunk egy masik Jeepney-re, ami pedig mar Banaue-ba ment. Felszalltunk a mar szerintunk zsufolt buszra, ezutan meg felszalltak vagy 8-an. Az ujabb utasoknal mar elkezdtek hevesen szamolni az utasok. Kesobb mondtak, hogy hivatalosan 10-en lehetnek csak. Ekkor voltunk mar fent vagy 18-an. Igen, de ok ugy ertettek, hogy 10 lehetnek az egyik oldalt es 10-en a masikon. Bazzeee! Vegul 24 embert szamoltam meg, 10-en az egyik oldalt, 10-en a masik oldalt, 3-an elol a vezeto ulesen es egy kisfiu kozepen a csomagokon. Es ekkor jott a meglepetes, mert vagy meg 5-en felszalltak a jeepney tetejere. Ekkor a sofor beroffentette az osregi tragacsot, a sebvalto sikitva vette be az 1-es es vagy 300 kobmeternyi halalosan mergezo egestermeket kipuffantva magabol lassan megindult a jargany. Oriasi feeling volt! Akkor egy kicsit aggodni kezdtem, amikor a sofor zavartan hatrafele nezegetett es nagy szemekkel kemlelte a gumikat. A tulterheles miatt vegul megalltunk es fujatott a lapos kerekekbe es persze tankolt is. A szelvedo be volt torve, a kipufogo gaz omlott be az utasterbe es akkora helyem sem volt, hogy a labamat le tudtam volna rakni, de ez mind nem erdekelt, mert egesz egyszeruen elveztem ezt az utazast.

Este 6-ra erkeztunk meg Banaue-ba. Eselyunk sem volt tovabbmenni Batadba, mert az meg egy ora jeepney tura lett volna, plusz kb. 40 perc turazas a rizsteraszok kozott. 6-kor lemegy a nap es akkor itt megall minden. Tehat ugy dontottunk, hogy itt maradunk es kipihenjuk a 2 napos utazas faradalmait.