Irany Batad!

Masnap nagyon koran indultunk, hogy meg aznap elerjuk Batad varosat. Egy fel oras triciklizessel elmentunk a kiidulasi ponthoz, majd onnan indult a tura. Az ide vezeto ut egyes helyeken borzalmas allapotban volt, neha eletveszelyes. A rendszeresen erkezo tajfunok miatti oriasi esozesek a foldcsuszamlasokat itt szinte mindennapossa teszik. Nem nagyon volt olyan szakasza az utnak, ahol az egyik felet ne boritotta volna egy par szaz kobmeternyi szikla. Viszont az emberek egesz jol alkalmazkodtak ezekhez a korulmenyekhez es az sem igazan zavarta oket, hogy az allam vagy a helyi hatosagok nem igazan torik ossze magukat, hogy az ilyen akadalyokat eltakaritsak. Vannak olyan omlasok, amelyek mar honapok vagy talan evek ota is ott lehetnek. Ha lattunk is munkasokat, akik azert vannak ott, hogy az omlasokat elbontsak, azok eleg enervaltan, nem tul sok lelkesedessel probaltak megoldani a problemat. Es ami a legrosszabb az egeszben, mindezt teljesen kezi erovel, ami lassuk be, nem tul hatekony. Az vizesesekkel tarkitott ut a dzsungelen keresztul vezetett. Az elso ora egy eros kapaszkodo volt, majd par ora lassu ereszkedes egeszen Cambulio falucskaig.

Oda nem sokkal 12 elott erkeztunk, kimerulten es ehesen, ugyhogy itt megebedeltunk a falu egyetlen fogadojaban, aminek volt konyhaja is. A helyiek szamara a hus igazi luxusnak szamit, csak igen kulonleges alkalmakkor engedhetik meg maguknak, hogy egyenek es ennek megfeleloen az etlapon nem is volt hus, de sok hiba ebben nem volt. Imadnivalo volt a gyorsan, helyi alapanyagokbol osszedobott parolt zoldseg rizzsel.

Cambulioba megerkezni olyan volt, mintha azt ereztuk volna, hogy ez az, emiatt utaztunk ide, hogy ezt lassuk. Kicsi es csendes falu, mindossze par hazbol all csak. Baratsagos es kozvetlen helyiekkel. Talan Banaue is ilyen lehetett regen. Szerencsere Cambuliot meg Banaue-nal is sokkal nehezebb megkozeliteni es nem is igazan van a turizmus fokuszaban a tavoli falvak kozul, mint pl. Batad. Ezert meg tudott orizni egy keveset eredeti bajabol. Par kulfoldivel talalkoztunk, akik meg egy ejszakat is eltoltottek itt es meseltek, hogy a helyi iskola tanuloi minden itt alvo vendegnek zenes musorral keszulnek este. Talan ezt hivjak vendegszeretetnek.

Mivel vasarnap volt, a falu a szokasosnal is sokkal csendesebb volt, az oka nagyon egyszeru: mindenki a templomban volt, a teljes lakossag elfert a kicsit nagyobb szoba meretu templomban. A vezetonk szerint a helyiek nagyon komolyan veszik a vallast, a vasarnapi ceremonia igazi csalados program, hosszu orakig tart es mindenki aktivan vesz reszt benne. A falu vegeben kanyarodott a folyo, ami a helyi rizsteraszokat taplalja. A botranyos hosegben nagyon csabito volt a folyo vize, nyilvanvaloan muszaj volt csobbanni egyet! A vize remisztoen hidegnek tunt az elejen, de hamar hozza lehetett szokni. Az izzaszto tura utan ez volt az igazi felfrissules.

A furdestol es a fincsi ebedtol teljesen feltoltodve, ujult erovel folytattuk a turat. Tudtuk, hogy var meg rank par durva emelkedo. Mar kezdett a nap vesziteni erejebol, amikor megerkeztunk, de meg mindent nagyon jol lehetett latni. Batad egy volgyben epult. A falu a volgy aljan helyezkedik el, a rizsteraszok azt szinte teljesen korbeveszik, a falu fole tornyosulnak akar 100 meterre is. A felepitese nagyon hasonlit egy gorog szinhazhoz, de annal sokkal nagyobb. A falu a turizmus miatt mar jelentosen tulterjeszkedett es a hegyoldalakban megjelentek az ujabb hazcsoportok is. Ezek elsosorban a turistak igenyeit szolgaljak, nem a foldmuves helyiek laknak benne. A mi szallasunk is ezek kozott volt, a volgy tetejen, szuper kilatassal Batadra. A szallas egyszeru volt, de az igenyeknek eppen megfelelt.

Sotetedes utan a teraszon toltottuk el az idonket a tobbi vendeggel. A helyseget megvilagito lampa gyenge fenyere a kornyek osszes bogara kivancsi volt. A zummogo oriasi bogaraktol es az azott erdo illata miatt olyan erzesunk volt, mintha a dzsungel kozepen lettunk volna. Es hat talan igy is volt. Masnap koran keltunk, mert mindenkeppen be akartuk zsufolni a programba a Batad alatt levo Tappiya vizesest. Egy viszonylag rovid, kb. 1 oras tura vezetett le egeszen a volgy aljaba a vizeseshez. Nem tudom pontosan mekkora szintet mehettunk, de en 500m-re saccolom. Vegig lepcsok vezettek le, a vegere minden izmom remegett, de mindenkeppen megerte. A Tappiya egy 35 meteres vizeses, a kornyek egyik legnagyobbja. A vizeben lehet furdeni es erdemes is. Mi is megtettuk.

A viz rettentoen hideg volt, sokkal hidegebb, mint amire szamitottam, de imadnivalo erzes volt a hatalmas zuhatag alatt uszkalni. A viznek hatalmas ereje volt. A lezuhano viztomeg olyan erovel nyomta magatol el a vizet, hogy a sodrasban szinte lehetetlen volt uszni. A korai erkezes miatt meg az ideerkezo tobbi turista elott ki tudtuk elvezni a frissito furdes minden pillanatat. A pancsi utan oltoztunk es felkeszultunk az igen komoly turara visszafele, ami szinte kizarolag felfele vezetett. Sok szaz meteres szintkulonbseget kellett legyoznunk ugy, hogy idore ott tudjunk lenni a megbeszelt talalkozasi ponton, ami Batad felett volt szintben meg par szaz meterrel feljebb. Sajnos a vizeses miatt a tura legnehezebb resze a nap legmelegebb, legizzasztobb szakaszaba esett. Rendesen kimerultunk a vegere, mindent kivett belolunk az izzaszto hosegben megtett kb. 700 meteres emelkedo. A talalkozasi ponttol visszavitt minket a tricikli Banaue-ba. Meg elozo nap hosszas tanakodas utan ugy dontottunk, hogy nem megyunk tovabb eszakra, Sagada varosaba ezert gyorsan meg is vettem a jegyet a Banaue es Manila kozott mindennap kozlekedo ejszakai buszra. Ez volt a legnyilvanvalobb opcio a visszautra. Majdnem lekestuk a jegyvasarlassal a jaratot, aznapra mar csak mi tudtunk legutolsokent jegyet venni. A turartol visszaerve, teljesen kimerulten osszekeszultunk, furdes, csomagolas, vacsora es irany az ejszakai busz Manilaba. Nem tudtuk, hogy mi var rank...