2012. november 18., vasárnap

A buvohely

El Nido masnap reggel is baratsagosabbnak bizonyult, mint Coron. A varosnak nagyon kellemes tropusi hangulata volt, pont olyan, amilyenre szamitottun. Csendes, nyugodt es szuk utcak, kellemes tengerpart, kokuszoktol roskadozo, a tenger fele hajlo palmak, tiszta viz es feher homokos tengerpart. A helyet igazan kulonlegesse a varost korulvevo, fuggolegesen tobb 10 meter magasra tornyosulo meszko sziklafalak es az azt beborito igazi, suru dzsungel tettek. El Nido egyertelmuen a turizmusra van berendezkedve, minden jobban mukodott, mint Coronban. Az igazsag az, hogy itt nem egyszeru a jart utakrol leterni, az ipari turizmus beszippant es nem enged. Velunk is ez tortnet. Mint Coronban, itt is befizettunk a Tour A-ra, ami par helyi korallzatonyra vitt el minket.



A coroni turatol elteroen ezt nem igazan elveztuk. A kis szigeten kivul, ahol az ebedunket ettuk meg minden inkabb csalodas volt, mint izgalmas. A korall szinte mindenhol halott es szetrombolot volt.



A turanak sotetedeskor volt vege, masnapra lazitast terveztunk es egy esti pecat. Egy helyi utazasi iroda leszervezett nekunk mindent es mi hamar talaltunk magunknak tarsakat az alkonyati horgaszturara, igy olcsobb volt. A szervezes profinak tunt, nagy volt a bizodalmam, de sajnos hiaba. Masnap estere mar el is felejtettek mindent, annak ellenere, hogy meg eloleget is fizettunk. Ugy kapartak ossze ket zavart tekintetu sracot a konyharol, aki a "vezetonk" volt. Egy rovid hajotura utan jott a 2 ora szerencsetlenkedes, aminek az eredmenye 2 hal volt. En a vege elott fel oraval tuntetoleg felhagytam a probalkozassal. Kisse csalodottan indultunk visszafele, amikor meg egy gyors tropusi zapor is elkapott minket. A humorerzekunk nem hagyott el minket, jot nevettunk az egeszen.

Masnap koran indultunk tovabb. Egy mikorbusz vitt minket Roxas varosaig, ahol meg kellett varnunk a csatlakozo jeepney-t. A jeepney tura eleje oruletes volt. Ordito motorral robogtunk vegig a national highway-en en pedig alig vartam, hogy kimaszhassak a tetore. Imadtam a szaguldast felulrol. Egeszen orult dolog volt, mert ugy razott mint egy Hajdu centrifuga, csak ez 80-nal robogott. De egyszeruen nem lehetett kihagyni. Teljesen kiszoritottam a kezembol a vert annyira kapaszkodtam! Kiraly volt! Sajnos csak par percig birtam, visszamasztam. De eppen jokor mert jott a dzsungel rally. Amikor hirtelen vege lett az aszfaltozott utnak a sofor ugyanazzal a lendulettel nyomta tovabb a dzsungelben, az eppen egy auto szelessegu, saros, sziklas es kanyargos uton egeszen Port Bartonig.



Egeszben megerkeztunk, par perc mulva mar ott is volt ertunk a bangka a szigetre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése