2012. november 18., vasárnap

A halasz es a hal

Egyszer volt hol nem volt... Neeeem, nem fogok meset irni. Ez egy igaz tortenet, de ennek is tanulsagos a vege. Cebu varosatol kb. 3 oranyi buszutra Oslob mellett van Tan-awan halaszfalu. Ennek a kis halaszfalunak az elete unalmasan nyugodt es kiszamithato volt egeszen nehany evvel ezelottig, amikor is par itt buvarkodo kulfoldi eszre nem vette, hogy a helyi halaszok szinte kezbol etetve terelik ki a halaszteruletekrol az ide visszajaro cetcapakat, hogy a dolgukat tudjak vegezni. A buvarokat teljesen lenyugozte a latvany es maris ugrottak a vizbe megnezni a ritka orias halakat. A kulonleges esemeny hire futotuzkent terjed el es ozonleni kezdtek a turistak, hogy ok is sajat szemukkel lathassak...

A fenti kis mese a hivatalosan kommuniklat sztori, hogy hogyan is kezdodott el Oslob kornyeken a cetcapa turizmus. Hogy valojaban hogyan is tortent arrol megoszlanak a velemenyek. A legkritikusabb hangok szerint a helyi halaszok olyan hatekonyan alkalmaztak a TNT-t es a ciant csalinak, hogy mire eljutott hozzajuk az info, hogy ez hosszutavon nem biztos, hogy a legjobb megoldas, addigra teljesen kipusztitottak a kornyezo vizek elovilagat, korallokkal, halakkal es minden mas aprosaggal egyutt. Ez egy kisse radikalis velemenynek tunik. Egy biztos, a halaszok nagyon hamar rajottek, hogy a cetcapa turizmus sokkal konnyebb es jovedelmezobb penzkereset, mint egesz nap az apro bangkaban gornyedni a tuzo napon par mareknyi halert. A cetcapa turizmus az elejen szinte rablogazdalkodas volt. A turistak orult modjara ozonlottek el a remult halakat, egyesek meg meg is lovagoltak oket. A helyi onkormanyzat hamar lecsapott a dologra es kotelezoen betartando szabalyokkal probalta elejet venni a kaosznak. Most egyelore itt tartunk, de az igazi problemat meg a helyi politikusoknak nem sikerult felismerniuk, pedig tobb nemzetkozi allatvedo szervezet mar probalta felhvni a figyelmet a jelenseg negativ oldalara. A cetcapak rutinszertu etetese lehet, hogy a turistaknak nagyszeru, de a cetcapaknak nem. A szakertok szerint az oriasi halak a rendszeres etetes miatt hozzaszoknak az ember kozelsegehez, sot keresni fogjak hajokat es teljes bizalommal fogjak megkozeliteni azokat, hogy ujra elelemhez jussanak. Ezzel nincs gond egeszen addig, amig olyan teruleten maradnak, ahol figyelnek rajuk es betartjak az eloirasokat. De ez nem mindenhol van igy. Egyes feljegyzesek szerint tobb serules is bekovetkezett mar eppen ezert, mert a cetcapa tul kozel uszott egy hajohoz es a hajocsavar megsertette. Tovabbi problemat jelenthet az is, hogy az etetessel romolhatnak a tulelesi eselyeik az ember nelkuli teruleteken. Vegyesek a velemenyek, a vitak folynak, de a cetcapa turizmus viragzik.

A fentiekkel a fejunkben mi is nehez dontes elott alltunk, megnezzuk mi is az orias halat vagy alljunk be a tiltakozok taboraba. A kivancsisagunk gyozott es ugy dontottunk, hogy elmegyunk, megnezzuk a halakat, meg akkor is, ha egyaltalan nem ertunk egyett ezzel a modszerrel. Cebura erkezve, a deli buszallomasra robogtunk, onnan 3 es fel oras uttal, sotetedes utan mairs Tan-awan-ban voltunk. Szallast kerestunk es azonnal leszerveztuk a masnapi cetcapa lest, reggel 7-re. Koran keltunk es egy par perces biztonsagi oktatas utan maris a vizben voltunk. A halak a parttol mindossze 50 meterre uszkaltak. A halak egeszen konkretan a halaszok kezukbol ettek es ugy kovettek oket, mint a kiskutyak. Egyszerre volt lenyugozo, hatborzongato es szomoru erzes latni ezeket a kozel 6-8 meteres oriasokat a vizben par meter tavolsagbol.





A csoda csak 30 percig tartott. Kijottunk a partra es vegyes erzesekkel elhagytuk a halaszfalut. Cebu varosabol komppal Boholra utaztunk, ahol fogtunk egy triciklit es Panglao szigetere jottunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése