A szokasos bejegyzes, ahova osszegyujtom a mashova nem illeszkedo, de izgalmas elmenyeket es gondolatokat.
For sale: Eladó az egész világ! Itt ez meg is valósult egy kicsit. Egészen meglepődtem, amikor a következő állomás után kutattam és rátaláltam egy oldalra, ami kicsi palawani szigeteket árul. Most, hogy már jártunk is ott, most mar lattuk, hogy ez tenyleg igy van. Az privat szigeteken tul elkepeszto meretu es fantasztikus kokuszpalmas tengerparti telkeket lehet venni es nem csak Palawanon. Panglao szigete mostanaban lett igazan nepszeru turistaceplont. Itt rengeteg elado telket lattunk.
Városnevek: Ha eloszor nezel itt korbe es probalsz informaciot szerezni a celpontokrol, akkor egy nagy zagyva kaosz kozepen talalod magad. Legalabbis az elso pillanatokban en igy ereztem. A varosnevek viszonylag egyszeruek, de gyakran ismetlodnek. Borzalmas zavaro tud lenni, hogy majdnem minden szigeten van egy San Jose vagy Manuel L. Quezon elnokrol elnevezett varosresz vagy kerulet. Apo island-bol is vagy 3 van az orszag kulonbozo teruleten. Sosem tudod, hogy melyikrol beszelnek eppen. Miutan tultetted magad az elso sokkon, hamar hozzaszoksz es mar meg sem lepodsz ha Roxas-bol Roxas-ba utazol es ez 18 oraba telik.
Zene: Nagyon muzikalis nemzet, a zene kozponti szerepet jatszik az eletukben es rajonganak a sztarokert. Ezzel eddig nincs is semmi problema, teljesen normalis. A meglepodes akkor van, amikor metapasztalod a fulop zenei izles teljes keresztmetszetet egy kellemesnek semmikeppen nem mondhato par oras buszut alkalmaval. Nem kifejezetten a kemeny zenet szeretik, a rock szinte teljesen kizarva, de erdekes modon az elektronikus zene sem igazan jellemzo meg a fiatalok kozott sem. Szenzitiv lelkuletuk Celine Dion szamait valamint az ehhez hasonlo lirai muveket kedveli, de ezt viszont szelsosegesen es igenytelenul, mar ami a hangminoseget illeti. Amikor mar az "You are the only one" es az "I love you forever" meg a "I'll there for you" negyszogjelesre torzitott hangerovel uvoltve mar szinte csontig hatolo fajdalmat okoz neked, akkor jon el az a pillanat, amikor ok mar elvezik es felszabadultan enekelni kezdik a szamokat. Szornyu nyomorodban egyutt fogsz veluk enekelni, ez egeszen biztos! Egyebkent a zene mindenhonnan szol, lattunk olyan tricikliket, amelybe hifit epitettek es a tulajdonosa buszken vonult vegig a lepukkant triciklivel a varos utcain mikozben Celine Dion orditott torzulasig hangositva. Persze a zenei pokol itt nem er veget. A zenenel jobban mar csak egy dologert rajonganak, az pedig a karaoke. Es ezt komolyan is veszeik. Egy egesz estes program, hogy a fiatalok az ugynevezett videoke barokba mennek karaokezni. Sot mi tobb, meg dedikalt TV csatornajuk is van, ahol 7x24-ben karaoke videok mennek, azaz otthon is lehet nyomni. Az atlag fulop-szigeteki hangja altalaban rossz, neha nagyon rossz, de oket ez egy pillanatig sem zavarja hogy artikulalatlanul uvoltsenek a mikrofonba valamelyik videoke barban. Es ezzel meg igen komoly kozonseget is kepesek bevonzani a barban. Mentsegukre legyen mondva, hogy sok nagyon jo hangu emberrel talalkoztunk, akik gyonyoruen enekeltek. Egyik alkalommal El Nido egyik csendes barjaban iszogattunk, amikor a pincerno a pult mogot halkan enekelni kezdte az eppen a radioban szolo szamot. Gyonyoruen enekelt, rogton megkertuk, hogy enekeljen egy kicsit hangosabban, mert vegre hallunk egy tiszta hangot. Kesobb kiderult, hogy vasarnaponkent a templomi korusban szokott enekelni.
Masok: A homoszexualitas itt teljesen elfogadott. Olyannyira, hogy fenyes nappal nonek oltozott ferfiak az utcan vagy esetleg a munkahelyen semmilyen feltunest nem okoznak, meg akkor sem, ha erosen tuloltozottek es tulsminkeltek.
Aramszunet: A teljes aramkimaradas itt rutinszeru es szinte minden nap lehet ra szamitani. Inkabb az a meglepo, ha az aramellatas zavartalan. Senki nem bosszankodik az aramszunetek miatt, inkabb alkalmazkodnak. A komolyabb ettermeknek, baroknak vagy szallodaknak, ahol az ejszakai forgalomra lehet szamitani sajat generatoruk van, ami aramszunet eseten atveszi a terhelest, persze csokkentett kapacitassal. A kisebb varosokban vagy a tavoli szigeteken csak meghatarozott ideig van aram, nem egesz nap. Jellemzoen sotetedeskor kezdodik az aramszolgaltatas es legkesobb ejfelkor megszunik. Termeszetesen a nagyobb varosokra ez nem jellemzo, ott teljes ellatas van, de az aramszunet azert itt is jo barat.
Nokia hegemonia: Par nap utazas utan, azaz viszonylag rovid ido alatt fel lehetett merni, hogy a Fulop-szigeteken a Nokia a szinte egyeduralkodo mobil gyarto. A videki teruleteken szinte mindenkinel also- vagy kozepkategorias Nokia keszulek van. A nagyobb varosokban lenyegesen nagyobb a komolyabb, erintokijelzos eszkozok elterjedtsege, de az biztosan kijelentheto, hogy nem ez a jellemzo. A mobil kellekeket arulo boltokban is szinte csak Nokia kiegeszitoket lehet kapni. Talan ez a forgalom tarja meg eletben a haldoklo Nokiat.
Sör: A San Miguel nev a Fulop-szigeteken egybeforrt a sor fogalmaval. Itt ha valaki sorre gondol, akkor egeszen biztosan a San Miguelre gondol, semmi masra. Ennek tobb oka is van. Az egyik legfontosabb, hogy nagyon buszkek arra, hogy van sajat fozesu soruk. Igen, a SM - ahogy itt hivjak - a fulop ipari gepezet remeke. A masik ok pedig ennel prozaibb, egyszeruen nagyon nehez mas sorhoz hozzajutni. Az ettermekben az SM-en kivul mast szinte biztosan nem lehet kapni. Nagy bevasarlo kozpontokban lehet mast is kapni, de altalaban nem ez a jellemzo. Az SM gyar nem kenyezteti el kozel 93 millios rajongotabort oriasi valasztekkal. Van SM, van SM Light es persze egy magasabb alkohol tartalmu valtozat a Red Horse, es itt a vege. Pontosabban ezek azok a valtozatok, amelyekhez mindehol es konnyeden hozza lehet jutni, massal nem is igazan talalkoztunk. De ez mind nem fontos, mert nem ez a legszomorubb tenyezo a tortenetben, hanem az, hogy SM termekek egyszeruen szarok. Mindegyikre, meg az erosebb valtozatra is gyenge es alapvetoen jellegtelen izvilag a jellemzo. Oriasi csalodas volt elsore megkostolni. Eleinte arra gondoltam, hogy lehet, hogy csak en vagyok ennyire finnyas, de masok is hasonlo velemenyen voltak. Nem is igazan jutott eszembe, hogy egy tikkaszto turazas vagy egy egesz napos kanikula utan az esti vacsoranal egy pohar hideg SM-t kerjek.
Nyelv: A tagalog nyelv eleg nehez. En nem a konnyen tanulhato nyelvek koze sorolnam, mint pl. a malaj. Batadi turazasunk alkalmaval az idegenvezeto megprobalt nekunk par dolgot megtanitani. Rajtam a tagalog szamok fogtak ki igazan, mert elso hallasra nem veltem felfedezni benne semmi rendszert. Erdekes, hogy az idegenvezeto szerint a helyiek sem "szeretik" a tagalog szamokat es inkabb angolul mondjak. Ennek az az erdemenye, hogy egy kevert nyelvet beszelnek, ami egy angolul beszelo idegen szamara ugy hallatszik mintha ertene az angol szavak miatt, de valojaban semmit nem ert belole. Egyebkent most egy kicsit jobban utananeztem a szamoknak es semmi bonyolult nincs bennuk, ott a rendszer.
Apropenz: Ez tenyleg mellbevagott! A pofatlanul magas banki koltsegek elkerulese vegett egy nagyobb pakk keszpenzzel utaztunk ki. Termeszetesen eloregondolkodtunk es kisebb cimletu bankjegyeket is vittunk magunkkal, ha esetleg kozvetlenul dollarral lehet fizetni, akkor ne legyen problema a visszajaroval. Kint vegul nem volt igazan szukseg ezekre a cimletekre es az utazas vegere felhalmozodtak. Panglao szigeten mar csak valtopenzunk marad, amit pesora valthattunk volna. El is mentem egy penzvaltoba. Az ott dolgozo fiu boszen kalkulalt, majd egy furcsa osszeg tett az asztalra, amit nem tudtam ujraszamolni, sehogy sem jott ki nekem... Ertetlenul rakerdeztem, es maris mondta, hogy hogyan szamolt. Stimmelt is, de az arfolyam nem. Joval alacsonyabb arfolyamon szamolt, mint ami ki volt hirdetve. Nagyon furcsan ereztem magam. Talan ez az az erzes, amikor az embert atvagjak?! Vitazni kezdtem a fiuval, de nem azert, hogy bosszantsam, hanem azert, hogy megertsem, hogy miert szamolt mas arfolyammal. A magyarazat viszont nagyon egyszeru, de annal megdobbentobb volt: a kisebb cimletek (ertsd.: 5, 10, 20, 50 dollar) atvaltasakor alacsonyabb arfolyammal szamoltak. Sajnos ez a policy. MIVAAAN?!?! Orditott belulrol a kerdes bennem. A kisebb cimletu bankjegy kevesebbet er? Ennel nagyobb baromsagot meg nem hallottam! Nem kell bankarnak vagy penzugyi szuperzseninek lenned ahhoz, hogy erezd, valami nem stimmel. Nagyon kiakadtam! Megprobaltam meggyozni a fiut, hogy ez egy teljesen irracionalis szabaly, de erezhetoen nem hatotta meg. Kesobb kiderult, hogy minden valtonal ez a gyakolrat. Nem is ertem, hogy a penzugyi felugyelet (ha egyaltalan van ilyen) hogy engedheti ezt a gyakorlatot. Mivel bank nem volt a kornyeken ezert sajnos le kellett nyelnem ezt a bekat. Tehat ez egy jo tanulsag: Ha Fulop-szigetekre mesz, akkor 100 dollarosnal kisebb cimletu bankjegyet ne vigyel magaddal, mert eleg rossz arfolyamon fogjak valtani.
2012. november 27., kedd
2012. november 22., csütörtök
Panglao es Alona Beach
Sotetedes elott erkeztunk Panglaora. A sziget deli reszen van a kornyek egyik legfelkapottabb tengerparti szakasza, az Alona Beach. Mielott ide erkeztunk volna alaposan attanulmanyoztuk az LP erre vonatkozo bejegyzeseit es ugy iteltuk meg, hogy az utolso napokat akar itt is eltolthetjuk, hiszen az ott leirtak alapjan egy nyugodt, csendes es szep tengerpartra szamitottunk. Az LP-ben az volt kihangsulyozva, hogyha nem merulsz, akkor ide jonni nem erdemes, mert nincs itt semmi erdekes. A valosag azonban egeszen mas. Az Alona Beach egeszen biztosan benne van a TOP5 fulop-szigeteki tengerpartok kozott, a nepszerusege es a latogatottsaga Boracay tengerpartjaval vetekszik. Egymast erik a nyugati szinvonalu hotelek a rovid, zsufolt partszakaszon, ahol ketkezzel szorjak a penzuket az elsosorban bulizni vagyo turistak. Mikor megerkeztunk, az LP altal ajanlott szereny, elsosorban buvaroknak javasolt resortba egy kisse meglepodtunk, hiszen a hely egy meretes szalloda volt, uszomedencevel es hatborzongatoan magas arakkal. Miutan elfogadtuk a helyzetet, hogy ez egeszen mas mint, amire szamitottunk kerestunk egy megfelelo szallast es kivettuk 2 ejszakara. Aznap mar csak arra volt ido, hogy korberdeklodjunk, hogy hol es kivel erdemes merulni majd szunya.
Masnap reggel csatlakoztunk a buvarcsapathoz es egy kb. 40 perces hajokazassal Balicasang szigetehez erkeztunk. Mindenki hamar beoltozott es mar a vizben is voltuk. A vizalatti vilag itt valoban kiveteles es elettel teli. Az osszes eddigi korallzatony kozul ez volt a legszebb es legvaltozatosabb. Igazi elmeny volt minden vizben toltott perc. Oriasi halrajok es tengeri teknosok vettek korbe minket. A korallzatony vegen egyesek meg capakat is lattak, ami itt viszonylag ritka esemeny. Minden nehezseget elfeljtettunk es minden csalodottsagot konnyeden hatrahagytunk a vizalatti elmenyeknek koszonhetoen. A nap vegen a buvarcsapattal egyutt vacsoraztunk meg egy helyi filippino etteremben. Masnap visszamentunk Tagbilaranba, Bohol fovarosaba, ahonnan Mainalba repultunk. Onnan Clarkba buszoztunk, mert a SeaAir innen visz majd minket Hong Kongba.
Masnap reggel csatlakoztunk a buvarcsapathoz es egy kb. 40 perces hajokazassal Balicasang szigetehez erkeztunk. Mindenki hamar beoltozott es mar a vizben is voltuk. A vizalatti vilag itt valoban kiveteles es elettel teli. Az osszes eddigi korallzatony kozul ez volt a legszebb es legvaltozatosabb. Igazi elmeny volt minden vizben toltott perc. Oriasi halrajok es tengeri teknosok vettek korbe minket. A korallzatony vegen egyesek meg capakat is lattak, ami itt viszonylag ritka esemeny. Minden nehezseget elfeljtettunk es minden csalodottsagot konnyeden hatrahagytunk a vizalatti elmenyeknek koszonhetoen. A nap vegen a buvarcsapattal egyutt vacsoraztunk meg egy helyi filippino etteremben. Masnap visszamentunk Tagbilaranba, Bohol fovarosaba, ahonnan Mainalba repultunk. Onnan Clarkba buszoztunk, mert a SeaAir innen visz majd minket Hong Kongba.
2012. november 19., hétfő
Gyumolcsok
Engem minden alkalommal, ha egy ilyen tavoli videkre utazok, lenyugoz a helyi gyumolcsvalasztek. Nem volt ez maskepp itt sem. Korabban azt gondoltam, hogy ha az ember Azsia tropusi videkeire utazik, akkor mindehol hozza tud jutni minden, az erre a videkre jellemzo gyumolcs fajtahoz. Hamar ra kellett jonnom, hogy ez sajnos nem igy van. Minden teruletnek megvan a maga egzotikus valaszteka. Es ez eppen igy van jol, hiszen barhova utazol mindenhol fogsz talalni magadnak valami ujat es izgalmasat. Vietnamban a dragon fruitot, Indoneziaban a snakeskin fruitot, Szingapurban a duriant, es igy tovabb. Mindig le szerettem volna irni az uj tapasztalatokat, de soha nem volt ra ido. Most nem hagyom ki. Tehat...
Kalamansi: Ez a helyi citrom tulajdonkeppen. Dio meretu, zold szinu, narancssarga husu citrusfele. A legmeglepobb, hogy athatoan edes es mandarinra emlekezteto illata van, de olyan savanyu, mint a citrom. Az illat es az iz kombinacioja tenyleg imadnivalo. Ha kered, akkor elozekenyen "megskalpoljak" neked, mint ahogy a lagytojast szoktak. A husa ugyanis olyan lagy, hogy konnyeden ki lehet nyomni, minha egy tubusbol nyomnad. Gyumolcs juice-okhoz szoktak hasznalni egy tonna cukrot adnak hozza. A legjobb az benne, hogy mindenhol hozza lehet jutni, meg a legeldugottabb videkeken is kaptunk.
Lanzones: Ez nalam egyertelmuen a favorit! Kicsi, csont szinu es lagy heju, licsi jellegu gyumolcs. Hamozas utan kicsi gerezdekre lehet szetbontani, akarcsak a fokhagymat. A gerezdeket kell megenni, a kozepen levo magok nem ehetok. A husa szinte atlatszo, ledus es nagyon finom savanykas es esdeskes is egyben, de a harmonia tokeletes a ket iz kozott. Olcso es ehhez is szinte mindenhol hozza lehet jutni. Ezzel a gyumolccsel ezidaig a Fulop-szigeteken kivul meg nem talalkoztam. Ez egy helyi kulonlegesseg. Egy problema van vele, hamar megromlik.
Mango: Ezt ugye senkinek sem kell bemutatni, de annyit mindenkeppen erdemes megemliteni, hogy bizotsan merem allitani, hogy itt a legfinomabb. A gyumolcs felbontasat is sikerult a helyiektol megtanulni, most mar konnyeden megy. Hosszaba korbe kell vagni egeszen a magig. A kessel a hus ala kell nyulni es ovatosan lefejteni a magrol. Majd az igy lefejtett ket felet hosszaba es keresztbe be kell vagni es kiforditani. Ekkor kapjuk azt a fura mango sundisznot, ami a kepen is latszik. A magrol leszopogatni a rajta maradt gyumolcshus darabokat pedig maga a foldontuli elvezet!
Starapple: Ez egy nagyon fura gyumolcs. Pont ugy nez ki, mint egy mini dinnye. Felvagva feher a husa, a fekete magjai pedig sugar iranyban allnak. Az ize egeszen jellegtelen, se nem edes, se nem savanyu, pont olyan, hogy egyszer eppen eleg belole. Talan shake-nek jo.
Marang: Ez a legfurabb, amivel eddig talalkoztunk. A kulseje is meglepo, pont olyan mintha a platan fa termeset felnagyitottak volna. A fura kulsohoz egy kisse athato szag parosul. Amikor beleptunk az uzletbe, ahol ezt vettuk, ott mar messzirol lehetett erezni a szagat, amint a durian hasonloan penetrans szagaval keveredett. De annyira nem veszes. A vastag es szoros kereg alatt gyumolcshussal vekonyan burkolt, fokhagyma alaku magok ulnek. Az izet nagyon nehez leirni, mert eleg jellegtelen. Semmikeppen nem neveznem edesnek, de nem is savanyu. Talan kisse az eretlen bananhoz hasonlit, de az allaga annal joval puhabb. Nem lesz a kedvencem.
Rattan gyumolcs: A rattan gyumolcs meglepo modon a rattan palma gyumolcse. Tobb mint 600 kulonbozo rattan palma faj letezik, amelyeket elsosorban eszkoz vagy butor gyartasra hasznalnak. Ezek kozul csak nagyon keves faj gyumolcse eheto. A gyumolcs maga hatalmas furtokben log a palmarol. A bogyok mogyoro mereture vagy talan egy kicsit nagyobbra nonek es egy nagyon erdekes rajzolatu es texturaju hejuk van. Apro vilagossarga, szorosan egymasra tapado lemezek veszik korbe a gyumolcsot, pont olyan mint a kigyobor. Aki ismeri a salakot, azaz snake skin fruit-ot, ami ugyanebbe a palma csaladba tartozik, csak Indoneziaban el, az tudja mirol beszelek. A furcsa bor alatt altalaban 2-4 szorosan egymashoz tapado gerezd van, aminek a kozepen egy kisebb lapos barnas mag van. A gyumolcs husa barnas szinu es furcsa kortes allagu. Az ize elsore meglepoen savanyu es fanyar, de tovabb izlelgetve a tavaszi elso, kisse eretlen cseresznye izere emlekeztet. Elvezeti erteke nem tul sok van.
Kalamansi: Ez a helyi citrom tulajdonkeppen. Dio meretu, zold szinu, narancssarga husu citrusfele. A legmeglepobb, hogy athatoan edes es mandarinra emlekezteto illata van, de olyan savanyu, mint a citrom. Az illat es az iz kombinacioja tenyleg imadnivalo. Ha kered, akkor elozekenyen "megskalpoljak" neked, mint ahogy a lagytojast szoktak. A husa ugyanis olyan lagy, hogy konnyeden ki lehet nyomni, minha egy tubusbol nyomnad. Gyumolcs juice-okhoz szoktak hasznalni egy tonna cukrot adnak hozza. A legjobb az benne, hogy mindenhol hozza lehet jutni, meg a legeldugottabb videkeken is kaptunk.
Lanzones: Ez nalam egyertelmuen a favorit! Kicsi, csont szinu es lagy heju, licsi jellegu gyumolcs. Hamozas utan kicsi gerezdekre lehet szetbontani, akarcsak a fokhagymat. A gerezdeket kell megenni, a kozepen levo magok nem ehetok. A husa szinte atlatszo, ledus es nagyon finom savanykas es esdeskes is egyben, de a harmonia tokeletes a ket iz kozott. Olcso es ehhez is szinte mindenhol hozza lehet jutni. Ezzel a gyumolccsel ezidaig a Fulop-szigeteken kivul meg nem talalkoztam. Ez egy helyi kulonlegesseg. Egy problema van vele, hamar megromlik.
Mango: Ezt ugye senkinek sem kell bemutatni, de annyit mindenkeppen erdemes megemliteni, hogy bizotsan merem allitani, hogy itt a legfinomabb. A gyumolcs felbontasat is sikerult a helyiektol megtanulni, most mar konnyeden megy. Hosszaba korbe kell vagni egeszen a magig. A kessel a hus ala kell nyulni es ovatosan lefejteni a magrol. Majd az igy lefejtett ket felet hosszaba es keresztbe be kell vagni es kiforditani. Ekkor kapjuk azt a fura mango sundisznot, ami a kepen is latszik. A magrol leszopogatni a rajta maradt gyumolcshus darabokat pedig maga a foldontuli elvezet!
Starapple: Ez egy nagyon fura gyumolcs. Pont ugy nez ki, mint egy mini dinnye. Felvagva feher a husa, a fekete magjai pedig sugar iranyban allnak. Az ize egeszen jellegtelen, se nem edes, se nem savanyu, pont olyan, hogy egyszer eppen eleg belole. Talan shake-nek jo.
Marang: Ez a legfurabb, amivel eddig talalkoztunk. A kulseje is meglepo, pont olyan mintha a platan fa termeset felnagyitottak volna. A fura kulsohoz egy kisse athato szag parosul. Amikor beleptunk az uzletbe, ahol ezt vettuk, ott mar messzirol lehetett erezni a szagat, amint a durian hasonloan penetrans szagaval keveredett. De annyira nem veszes. A vastag es szoros kereg alatt gyumolcshussal vekonyan burkolt, fokhagyma alaku magok ulnek. Az izet nagyon nehez leirni, mert eleg jellegtelen. Semmikeppen nem neveznem edesnek, de nem is savanyu. Talan kisse az eretlen bananhoz hasonlit, de az allaga annal joval puhabb. Nem lesz a kedvencem.
Rattan gyumolcs: A rattan gyumolcs meglepo modon a rattan palma gyumolcse. Tobb mint 600 kulonbozo rattan palma faj letezik, amelyeket elsosorban eszkoz vagy butor gyartasra hasznalnak. Ezek kozul csak nagyon keves faj gyumolcse eheto. A gyumolcs maga hatalmas furtokben log a palmarol. A bogyok mogyoro mereture vagy talan egy kicsit nagyobbra nonek es egy nagyon erdekes rajzolatu es texturaju hejuk van. Apro vilagossarga, szorosan egymasra tapado lemezek veszik korbe a gyumolcsot, pont olyan mint a kigyobor. Aki ismeri a salakot, azaz snake skin fruit-ot, ami ugyanebbe a palma csaladba tartozik, csak Indoneziaban el, az tudja mirol beszelek. A furcsa bor alatt altalaban 2-4 szorosan egymashoz tapado gerezd van, aminek a kozepen egy kisebb lapos barnas mag van. A gyumolcs husa barnas szinu es furcsa kortes allagu. Az ize elsore meglepoen savanyu es fanyar, de tovabb izlelgetve a tavaszi elso, kisse eretlen cseresznye izere emlekeztet. Elvezeti erteke nem tul sok van.
2012. november 18., vasárnap
A halasz es a hal
Egyszer volt hol nem volt... Neeeem, nem fogok meset irni. Ez egy igaz tortenet, de ennek is tanulsagos a vege. Cebu varosatol kb. 3 oranyi buszutra Oslob mellett van Tan-awan halaszfalu. Ennek a kis halaszfalunak az elete unalmasan nyugodt es kiszamithato volt egeszen nehany evvel ezelottig, amikor is par itt buvarkodo kulfoldi eszre nem vette, hogy a helyi halaszok szinte kezbol etetve terelik ki a halaszteruletekrol az ide visszajaro cetcapakat, hogy a dolgukat tudjak vegezni. A buvarokat teljesen lenyugozte a latvany es maris ugrottak a vizbe megnezni a ritka orias halakat. A kulonleges esemeny hire futotuzkent terjed el es ozonleni kezdtek a turistak, hogy ok is sajat szemukkel lathassak...
A fenti kis mese a hivatalosan kommuniklat sztori, hogy hogyan is kezdodott el Oslob kornyeken a cetcapa turizmus. Hogy valojaban hogyan is tortent arrol megoszlanak a velemenyek. A legkritikusabb hangok szerint a helyi halaszok olyan hatekonyan alkalmaztak a TNT-t es a ciant csalinak, hogy mire eljutott hozzajuk az info, hogy ez hosszutavon nem biztos, hogy a legjobb megoldas, addigra teljesen kipusztitottak a kornyezo vizek elovilagat, korallokkal, halakkal es minden mas aprosaggal egyutt. Ez egy kisse radikalis velemenynek tunik. Egy biztos, a halaszok nagyon hamar rajottek, hogy a cetcapa turizmus sokkal konnyebb es jovedelmezobb penzkereset, mint egesz nap az apro bangkaban gornyedni a tuzo napon par mareknyi halert. A cetcapa turizmus az elejen szinte rablogazdalkodas volt. A turistak orult modjara ozonlottek el a remult halakat, egyesek meg meg is lovagoltak oket. A helyi onkormanyzat hamar lecsapott a dologra es kotelezoen betartando szabalyokkal probalta elejet venni a kaosznak. Most egyelore itt tartunk, de az igazi problemat meg a helyi politikusoknak nem sikerult felismerniuk, pedig tobb nemzetkozi allatvedo szervezet mar probalta felhvni a figyelmet a jelenseg negativ oldalara. A cetcapak rutinszertu etetese lehet, hogy a turistaknak nagyszeru, de a cetcapaknak nem. A szakertok szerint az oriasi halak a rendszeres etetes miatt hozzaszoknak az ember kozelsegehez, sot keresni fogjak hajokat es teljes bizalommal fogjak megkozeliteni azokat, hogy ujra elelemhez jussanak. Ezzel nincs gond egeszen addig, amig olyan teruleten maradnak, ahol figyelnek rajuk es betartjak az eloirasokat. De ez nem mindenhol van igy. Egyes feljegyzesek szerint tobb serules is bekovetkezett mar eppen ezert, mert a cetcapa tul kozel uszott egy hajohoz es a hajocsavar megsertette. Tovabbi problemat jelenthet az is, hogy az etetessel romolhatnak a tulelesi eselyeik az ember nelkuli teruleteken. Vegyesek a velemenyek, a vitak folynak, de a cetcapa turizmus viragzik.
A fentiekkel a fejunkben mi is nehez dontes elott alltunk, megnezzuk mi is az orias halat vagy alljunk be a tiltakozok taboraba. A kivancsisagunk gyozott es ugy dontottunk, hogy elmegyunk, megnezzuk a halakat, meg akkor is, ha egyaltalan nem ertunk egyett ezzel a modszerrel. Cebura erkezve, a deli buszallomasra robogtunk, onnan 3 es fel oras uttal, sotetedes utan mairs Tan-awan-ban voltunk. Szallast kerestunk es azonnal leszerveztuk a masnapi cetcapa lest, reggel 7-re. Koran keltunk es egy par perces biztonsagi oktatas utan maris a vizben voltunk. A halak a parttol mindossze 50 meterre uszkaltak. A halak egeszen konkretan a halaszok kezukbol ettek es ugy kovettek oket, mint a kiskutyak. Egyszerre volt lenyugozo, hatborzongato es szomoru erzes latni ezeket a kozel 6-8 meteres oriasokat a vizben par meter tavolsagbol.
A csoda csak 30 percig tartott. Kijottunk a partra es vegyes erzesekkel elhagytuk a halaszfalut. Cebu varosabol komppal Boholra utaztunk, ahol fogtunk egy triciklit es Panglao szigetere jottunk.
A fenti kis mese a hivatalosan kommuniklat sztori, hogy hogyan is kezdodott el Oslob kornyeken a cetcapa turizmus. Hogy valojaban hogyan is tortent arrol megoszlanak a velemenyek. A legkritikusabb hangok szerint a helyi halaszok olyan hatekonyan alkalmaztak a TNT-t es a ciant csalinak, hogy mire eljutott hozzajuk az info, hogy ez hosszutavon nem biztos, hogy a legjobb megoldas, addigra teljesen kipusztitottak a kornyezo vizek elovilagat, korallokkal, halakkal es minden mas aprosaggal egyutt. Ez egy kisse radikalis velemenynek tunik. Egy biztos, a halaszok nagyon hamar rajottek, hogy a cetcapa turizmus sokkal konnyebb es jovedelmezobb penzkereset, mint egesz nap az apro bangkaban gornyedni a tuzo napon par mareknyi halert. A cetcapa turizmus az elejen szinte rablogazdalkodas volt. A turistak orult modjara ozonlottek el a remult halakat, egyesek meg meg is lovagoltak oket. A helyi onkormanyzat hamar lecsapott a dologra es kotelezoen betartando szabalyokkal probalta elejet venni a kaosznak. Most egyelore itt tartunk, de az igazi problemat meg a helyi politikusoknak nem sikerult felismerniuk, pedig tobb nemzetkozi allatvedo szervezet mar probalta felhvni a figyelmet a jelenseg negativ oldalara. A cetcapak rutinszertu etetese lehet, hogy a turistaknak nagyszeru, de a cetcapaknak nem. A szakertok szerint az oriasi halak a rendszeres etetes miatt hozzaszoknak az ember kozelsegehez, sot keresni fogjak hajokat es teljes bizalommal fogjak megkozeliteni azokat, hogy ujra elelemhez jussanak. Ezzel nincs gond egeszen addig, amig olyan teruleten maradnak, ahol figyelnek rajuk es betartjak az eloirasokat. De ez nem mindenhol van igy. Egyes feljegyzesek szerint tobb serules is bekovetkezett mar eppen ezert, mert a cetcapa tul kozel uszott egy hajohoz es a hajocsavar megsertette. Tovabbi problemat jelenthet az is, hogy az etetessel romolhatnak a tulelesi eselyeik az ember nelkuli teruleteken. Vegyesek a velemenyek, a vitak folynak, de a cetcapa turizmus viragzik.
A fentiekkel a fejunkben mi is nehez dontes elott alltunk, megnezzuk mi is az orias halat vagy alljunk be a tiltakozok taboraba. A kivancsisagunk gyozott es ugy dontottunk, hogy elmegyunk, megnezzuk a halakat, meg akkor is, ha egyaltalan nem ertunk egyett ezzel a modszerrel. Cebura erkezve, a deli buszallomasra robogtunk, onnan 3 es fel oras uttal, sotetedes utan mairs Tan-awan-ban voltunk. Szallast kerestunk es azonnal leszerveztuk a masnapi cetcapa lest, reggel 7-re. Koran keltunk es egy par perces biztonsagi oktatas utan maris a vizben voltunk. A halak a parttol mindossze 50 meterre uszkaltak. A halak egeszen konkretan a halaszok kezukbol ettek es ugy kovettek oket, mint a kiskutyak. Egyszerre volt lenyugozo, hatborzongato es szomoru erzes latni ezeket a kozel 6-8 meteres oriasokat a vizben par meter tavolsagbol.
A csoda csak 30 percig tartott. Kijottunk a partra es vegyes erzesekkel elhagytuk a halaszfalut. Cebu varosabol komppal Boholra utaztunk, ahol fogtunk egy triciklit es Panglao szigetere jottunk.
Le a cipővel!
A resort Cagnipa szigeten volt. A hajotura mindeossze 1 ora volt, de annal vizesebb. Az eszaki szel miatt, a hullamok jo nagyok voltak, a bangka pedig kicsi. Teljesen elaztunk, mire megerkeztunk. Rogton az elso nap este nagyon szerencsesek voltunk, mert egy nagyon kulonleges es ritka esemenynek voltunk szemtanui. Cagnipa szigete hires az ide visszajaro tengeri teknosokrol. A ritka latogatok, minden evben egy alkalommal, tobb ezer kilometeres tavolsagbol ideusznak, hogy tojasaikat lerakjak, de a szezon csak decemberben szokott elkezdodni es igazan nincs is sok visszajaro peldany. A svajci tulajdonos szerint, aki iden mar tizennyolcadik eve figyeli oket mindeossze 5-7 visszajaro teknos lehet. Ezen az esten oriasi szerencsenk volt, mert az egyik termetes peldany egy kicsit korabban erkezett, tulajdonkeppen o volt az ev elso teknose es mi eppen ott lehettunk.
A godor kiasasa, a tojasok lerakasa es a visszatemetes eltartott majdnem egy egesz oran keresztul. A tekos dolga vegeztevel, teljesen kimerulten visszavonszolta magat a tengerbe es azonnal eltunt a sotet vizben. Masnap a feszket kiastak es a tojasokat atvittek egy biztonsagos helyre, mert az erosebb viharok konnyen kimoshatjak oket. Sajnos a kikelesrol le fogunk maradni, mert ahhoz legalabb 1 honap kell.
Az itt eltoltott 3 nap alapvetoen esemenytelenul telt el es mezitlab. Szinte semmit nem csinaltunk, hiszen eppen ezert jottunk ide, pihenni.
Az utolso nap koran reggel kivittek minket hajoval Port Bartonba, ahonnan 4 oras jeepney turaval Puerto Princessaban voltunk. Sajnos az aznapi jaratot mar lekestuk Cebura, ezert itt kellett maradnunk. Kerestunk egy szallast, megvettem a repjegyeket Cebura es alvas.
A godor kiasasa, a tojasok lerakasa es a visszatemetes eltartott majdnem egy egesz oran keresztul. A tekos dolga vegeztevel, teljesen kimerulten visszavonszolta magat a tengerbe es azonnal eltunt a sotet vizben. Masnap a feszket kiastak es a tojasokat atvittek egy biztonsagos helyre, mert az erosebb viharok konnyen kimoshatjak oket. Sajnos a kikelesrol le fogunk maradni, mert ahhoz legalabb 1 honap kell.
Az itt eltoltott 3 nap alapvetoen esemenytelenul telt el es mezitlab. Szinte semmit nem csinaltunk, hiszen eppen ezert jottunk ide, pihenni.
Az utolso nap koran reggel kivittek minket hajoval Port Bartonba, ahonnan 4 oras jeepney turaval Puerto Princessaban voltunk. Sajnos az aznapi jaratot mar lekestuk Cebura, ezert itt kellett maradnunk. Kerestunk egy szallast, megvettem a repjegyeket Cebura es alvas.
A buvohely
El Nido masnap reggel is baratsagosabbnak bizonyult, mint Coron. A varosnak nagyon kellemes tropusi hangulata volt, pont olyan, amilyenre szamitottun. Csendes, nyugodt es szuk utcak, kellemes tengerpart, kokuszoktol roskadozo, a tenger fele hajlo palmak, tiszta viz es feher homokos tengerpart. A helyet igazan kulonlegesse a varost korulvevo, fuggolegesen tobb 10 meter magasra tornyosulo meszko sziklafalak es az azt beborito igazi, suru dzsungel tettek. El Nido egyertelmuen a turizmusra van berendezkedve, minden jobban mukodott, mint Coronban. Az igazsag az, hogy itt nem egyszeru a jart utakrol leterni, az ipari turizmus beszippant es nem enged. Velunk is ez tortnet. Mint Coronban, itt is befizettunk a Tour A-ra, ami par helyi korallzatonyra vitt el minket.
A coroni turatol elteroen ezt nem igazan elveztuk. A kis szigeten kivul, ahol az ebedunket ettuk meg minden inkabb csalodas volt, mint izgalmas. A korall szinte mindenhol halott es szetrombolot volt.
A turanak sotetedeskor volt vege, masnapra lazitast terveztunk es egy esti pecat. Egy helyi utazasi iroda leszervezett nekunk mindent es mi hamar talaltunk magunknak tarsakat az alkonyati horgaszturara, igy olcsobb volt. A szervezes profinak tunt, nagy volt a bizodalmam, de sajnos hiaba. Masnap estere mar el is felejtettek mindent, annak ellenere, hogy meg eloleget is fizettunk. Ugy kapartak ossze ket zavart tekintetu sracot a konyharol, aki a "vezetonk" volt. Egy rovid hajotura utan jott a 2 ora szerencsetlenkedes, aminek az eredmenye 2 hal volt. En a vege elott fel oraval tuntetoleg felhagytam a probalkozassal. Kisse csalodottan indultunk visszafele, amikor meg egy gyors tropusi zapor is elkapott minket. A humorerzekunk nem hagyott el minket, jot nevettunk az egeszen.
Masnap koran indultunk tovabb. Egy mikorbusz vitt minket Roxas varosaig, ahol meg kellett varnunk a csatlakozo jeepney-t. A jeepney tura eleje oruletes volt. Ordito motorral robogtunk vegig a national highway-en en pedig alig vartam, hogy kimaszhassak a tetore. Imadtam a szaguldast felulrol. Egeszen orult dolog volt, mert ugy razott mint egy Hajdu centrifuga, csak ez 80-nal robogott. De egyszeruen nem lehetett kihagyni. Teljesen kiszoritottam a kezembol a vert annyira kapaszkodtam! Kiraly volt! Sajnos csak par percig birtam, visszamasztam. De eppen jokor mert jott a dzsungel rally. Amikor hirtelen vege lett az aszfaltozott utnak a sofor ugyanazzal a lendulettel nyomta tovabb a dzsungelben, az eppen egy auto szelessegu, saros, sziklas es kanyargos uton egeszen Port Bartonig.
Egeszben megerkeztunk, par perc mulva mar ott is volt ertunk a bangka a szigetre.
A coroni turatol elteroen ezt nem igazan elveztuk. A kis szigeten kivul, ahol az ebedunket ettuk meg minden inkabb csalodas volt, mint izgalmas. A korall szinte mindenhol halott es szetrombolot volt.
A turanak sotetedeskor volt vege, masnapra lazitast terveztunk es egy esti pecat. Egy helyi utazasi iroda leszervezett nekunk mindent es mi hamar talaltunk magunknak tarsakat az alkonyati horgaszturara, igy olcsobb volt. A szervezes profinak tunt, nagy volt a bizodalmam, de sajnos hiaba. Masnap estere mar el is felejtettek mindent, annak ellenere, hogy meg eloleget is fizettunk. Ugy kapartak ossze ket zavart tekintetu sracot a konyharol, aki a "vezetonk" volt. Egy rovid hajotura utan jott a 2 ora szerencsetlenkedes, aminek az eredmenye 2 hal volt. En a vege elott fel oraval tuntetoleg felhagytam a probalkozassal. Kisse csalodottan indultunk visszafele, amikor meg egy gyors tropusi zapor is elkapott minket. A humorerzekunk nem hagyott el minket, jot nevettunk az egeszen.
Masnap koran indultunk tovabb. Egy mikorbusz vitt minket Roxas varosaig, ahol meg kellett varnunk a csatlakozo jeepney-t. A jeepney tura eleje oruletes volt. Ordito motorral robogtunk vegig a national highway-en en pedig alig vartam, hogy kimaszhassak a tetore. Imadtam a szaguldast felulrol. Egeszen orult dolog volt, mert ugy razott mint egy Hajdu centrifuga, csak ez 80-nal robogott. De egyszeruen nem lehetett kihagyni. Teljesen kiszoritottam a kezembol a vert annyira kapaszkodtam! Kiraly volt! Sajnos csak par percig birtam, visszamasztam. De eppen jokor mert jott a dzsungel rally. Amikor hirtelen vege lett az aszfaltozott utnak a sofor ugyanazzal a lendulettel nyomta tovabb a dzsungelben, az eppen egy auto szelessegu, saros, sziklas es kanyargos uton egeszen Port Bartonig.
Egeszben megerkeztunk, par perc mulva mar ott is volt ertunk a bangka a szigetre.
2012. november 11., vasárnap
Offline uzemmod
Idokozben megerkeztunk a Coconut Garden Island Resortba. Itt nincs net, nincs mobil lefedettseg, itt semmi sincs. Szerencsere! Most 3 napra offline uzemmodba kapcsolunk. Majd jovunk...
Haboru a viz alatt
Csenge tollabol...
Amiert erdemes Coron-ba menni az valoban nem mas, mint a buvarkodas. Eletemben eloszor merultem itt hajoroncsokat. A II. Vilaghaboru idejen 1944. szeptember 24-en erte az oblot egy oriasi bombazas, amerikai oldalrol es az itt allomasozo japan hajok tobbsege el is sullyedt.
A 6 legismertebb hajoroncs kozul en 4-et merultem meg. A 2 legmelyebben levo roncsot ertelmetlennek lattam, hiszen olyan melyen vannak, hogy kb. 3-5 percig lehet lent lenni a feneken es teljesen sotet van. Az altalam latott hajok cargo, oil tanker es warship hajok voltak, 170 es 118 meter kozottiek, azaz hatalmasak. Az izgalmas az volt, hogy megtanultam hogyan kell elemlampaval kommunikalni a viz alatt, hiszen a sotetben mit sem ernek a kezjelek. :) Majd egy apro zseblampaval elindultunk a melybe. Mivel hatalmasak ezek a hajok, ezert igen sok idot lehet a hajok belsejeben merulni es ossze vissza kacskaringozva bejarni az egyes termeket, helysegeket, latni a lepcsoket, ablakokat, hatalmas kerekeket es sokmindent, ami nem is tudom mire volt hasznalatos. Egyes helyeken gigantikus ajtokon, mashol apro szuk helyeken tudtunk haladni. Az elottem buvarkodo Will, Angliabol be is ragadt ketszer is. Egyszer en segitettem neki tovabbjutni. Azert nem jatek a roncsmerules. Sokszor teljes sotetsegben, csak a lampa iranyaba lat az ember, konnyen beakad vagy elveszik a labirintusban. Ami meg veszelyes, hogy eleg sok kohal van ezen a helyen, ami mergezo. Mivel nem latszodnak csak nagyon nehezen, ezert siman bele lehet tenyerelni egybe, ami vegzetes is lehet. Ezert, amikor a roncsban at kell magad nyomni egy szuk helyen, nem art ha kicsit korultekintobb vagy.
Ami meg izgalmassa teszi az egeszet, hogy eleg rosszak a latasi viszonyok, igy nagyon hamar el lehet egymast vesziteni. Egyebkent a hajokon elkepesztoen nagy korallok talalhatoak. Lattam olyan korallokat, amik kicsit hasonlitottak egy tolcseres fagyi ostyara es legalabb 5 meteres atmerojuek voltak vagy eppen legyezo korallok, amiket szinten csak meterekben lehetett merni. Sok ujdonsaggal szolgalt nekem mind a puha es mind a kemeny korall paletta ezen a helyen. A legszebb talan ez volt: kepzelj el sok hatalmas kucsmagombat, amik egy torol fakadnak es lila szinuk van.
Az egyik merules alkalmaval bent voltunk egy teljesen sotet reszeben az egyik hajonak, amit Akitsushima-nak hivtak es a lampaval elkezdtem korbevilagitani a kornyekemet, mi is vesz korbe, amikor is meglattam a jobb oldalamnal a hajo egyik falan maszni egy legalabb 1,5 meteres!!! (Aaaaa!) tengeri ferget. Barna volt es szelvenyes, nem tul csinos, az biztos. :)
Meg egy helyet emlitenek meg, ami egeszen erdekes elmeny volt, ez pedig a Barracuda Lake nevezetu to, ami eldugottan rejtozik meg az egyik szigetecske belsejeben. A to edes vizu, de tobb helyen is befolyik a toba a tenger vize, igy a sos es az edes viz keveredik. Eppwen ezert tobb sulyt is magunkra kellett pakolnunk a merules soran. A fo attrakcio termeszetesen az, ha megpillantja az ember a toban elo barracudat, de ami annal sokkal furcsabb, hogy a toban extrem homerseklet kulonbsegek uralkodnak, teljesen kiszamithatatlanul. Hol melyebben, hol csak ket uszonycsapasnyira. Ez azt jelenti, hogy 38-40 fokos vizben is uszunk, ami bevallom oszinten, nem tul kellemes. Olyan erzesed van, hogy mindjart megall a szived a melegtol. Elegge megerolteto... Ami meg meglepo, hogy a forro vizes reszeket gyakorlatilag latni lehet, mert olyan, mint amikor delibabot latsz es elmosodik minden a szemed elott. Fura egy erzes az biztos.
Csak, hogy valami rosszat is mondjak :) Volt egy merulesem, amikor a csapattol elszakadtam, mert olyan rossz volt a lathatosag. Egeszen konkretan elvesztem a melyben. A legdurvabb, hogy ez nem tunt fel senkinek, meg a dive masternek sem. Szoval, nemileg megszeppenve tekingettem a viz alatt, mig szerencsemre egy masik buvarcsapat vezetoje eszre nem vett. O segitett megtalalni a tobbieket, akiket hosszu perceken at kellett keresgelnunk. Ha o nincs ott, igazabol nem tudom mi tortent volna. Elobb utobb biztosan lassan feljovok a viz felszinere ugy, hogy nincs nalam buvar computer es lovesem sincs milyen melyen vagyok, hol az 5 meter es mennyit kell ott elidoznom, mig nem veszelyeztetem az eletem. Juhuuu! Azert ez is volt...
Mivel nem volt vizalatti fotomasinank ezert a kepeket a netrol loptuk.
Amiert erdemes Coron-ba menni az valoban nem mas, mint a buvarkodas. Eletemben eloszor merultem itt hajoroncsokat. A II. Vilaghaboru idejen 1944. szeptember 24-en erte az oblot egy oriasi bombazas, amerikai oldalrol es az itt allomasozo japan hajok tobbsege el is sullyedt.
A 6 legismertebb hajoroncs kozul en 4-et merultem meg. A 2 legmelyebben levo roncsot ertelmetlennek lattam, hiszen olyan melyen vannak, hogy kb. 3-5 percig lehet lent lenni a feneken es teljesen sotet van. Az altalam latott hajok cargo, oil tanker es warship hajok voltak, 170 es 118 meter kozottiek, azaz hatalmasak. Az izgalmas az volt, hogy megtanultam hogyan kell elemlampaval kommunikalni a viz alatt, hiszen a sotetben mit sem ernek a kezjelek. :) Majd egy apro zseblampaval elindultunk a melybe. Mivel hatalmasak ezek a hajok, ezert igen sok idot lehet a hajok belsejeben merulni es ossze vissza kacskaringozva bejarni az egyes termeket, helysegeket, latni a lepcsoket, ablakokat, hatalmas kerekeket es sokmindent, ami nem is tudom mire volt hasznalatos. Egyes helyeken gigantikus ajtokon, mashol apro szuk helyeken tudtunk haladni. Az elottem buvarkodo Will, Angliabol be is ragadt ketszer is. Egyszer en segitettem neki tovabbjutni. Azert nem jatek a roncsmerules. Sokszor teljes sotetsegben, csak a lampa iranyaba lat az ember, konnyen beakad vagy elveszik a labirintusban. Ami meg veszelyes, hogy eleg sok kohal van ezen a helyen, ami mergezo. Mivel nem latszodnak csak nagyon nehezen, ezert siman bele lehet tenyerelni egybe, ami vegzetes is lehet. Ezert, amikor a roncsban at kell magad nyomni egy szuk helyen, nem art ha kicsit korultekintobb vagy.
Ami meg izgalmassa teszi az egeszet, hogy eleg rosszak a latasi viszonyok, igy nagyon hamar el lehet egymast vesziteni. Egyebkent a hajokon elkepesztoen nagy korallok talalhatoak. Lattam olyan korallokat, amik kicsit hasonlitottak egy tolcseres fagyi ostyara es legalabb 5 meteres atmerojuek voltak vagy eppen legyezo korallok, amiket szinten csak meterekben lehetett merni. Sok ujdonsaggal szolgalt nekem mind a puha es mind a kemeny korall paletta ezen a helyen. A legszebb talan ez volt: kepzelj el sok hatalmas kucsmagombat, amik egy torol fakadnak es lila szinuk van.
Az egyik merules alkalmaval bent voltunk egy teljesen sotet reszeben az egyik hajonak, amit Akitsushima-nak hivtak es a lampaval elkezdtem korbevilagitani a kornyekemet, mi is vesz korbe, amikor is meglattam a jobb oldalamnal a hajo egyik falan maszni egy legalabb 1,5 meteres!!! (Aaaaa!) tengeri ferget. Barna volt es szelvenyes, nem tul csinos, az biztos. :)
Csak, hogy valami rosszat is mondjak :) Volt egy merulesem, amikor a csapattol elszakadtam, mert olyan rossz volt a lathatosag. Egeszen konkretan elvesztem a melyben. A legdurvabb, hogy ez nem tunt fel senkinek, meg a dive masternek sem. Szoval, nemileg megszeppenve tekingettem a viz alatt, mig szerencsemre egy masik buvarcsapat vezetoje eszre nem vett. O segitett megtalalni a tobbieket, akiket hosszu perceken at kellett keresgelnunk. Ha o nincs ott, igazabol nem tudom mi tortent volna. Elobb utobb biztosan lassan feljovok a viz felszinere ugy, hogy nincs nalam buvar computer es lovesem sincs milyen melyen vagyok, hol az 5 meter es mennyit kell ott elidoznom, mig nem veszelyeztetem az eletem. Juhuuu! Azert ez is volt...
Mivel nem volt vizalatti fotomasinank ezert a kepeket a netrol loptuk.
Horror komp
A kovetkezo celpont El Nido volt. El Nido Palawan legeszakibb csucskeben van, megkozeliteni nem is olyan egyszeru, foleg nem Coronbol. Az egyetlen lehetoseg innen, ha fogunk egy kompot es atrobogunk vele. Coronban minden helyen mas es mas informaciot kaptunk arrol, hogy hogyan jar a komp es mikor jon a kovetkezo. Nehez igy tervezni. Gondoltam pontot teszek a tortenet vegere es elmentem az allami turista informacios hivatalhoz (ugyanis volt ilyen), hogy kideritsem mi a valosag. Ott az officer nagyon kedvesen megnyugtatott, hogy van komp azon a napon, amikor mi menni szeretnenk. Tobbszor is megerositettem vele, hogy valoban van komp szombaton es o tobbszor is, teljes bizonyossaggal allitotta, hogy van. Sot mi tobb, meg jegyet is eladott nekunk a hatborzongatoan magas, 1700 peso-s aron. Ennyi penzer mar repjegyet is lehet kapni, de tudtuk, hogy ez a standard ar egy ilyen utra. Teljes nyugalommal terveztuk a tovabbi napokat, amikor este a szallasunkon zavart arccal megjelent az officer, hogy meg sincs jarat azon a napon, csak egy nappal elotte. Hat azt hiszem ez az oskaosz allapota, ha az allamilag kirendelt ember, aki kifejezetten a turistak korrekt es pontos informalasaert felel nem tudja, hogy mi a valosag. Atvaltottuk a jegyet az egy nappal korabbira, mert a kovetkezo 4 nap mulva ment, ami tul keson volt. Kesobb nem is bantunk, Coronbol eleg volt 2 nap.
Koran keltunk, mert a komp koran indult. A kikotoben 1,5 orat varattak minket, amig minden adminisztrativ ugyet elintezett a kapitany es megkaptuk a kihajozasi engedelyt a partiorsegtol. Mikor beengedtek minket a kikotobe, akkor lattuk csak, hogy a komp, amivel ki fogunk hajozni a nyilt tengerre alig nagyobb annal, amivel elozo nap horgaszni voltam az obolben. A kulonbseg csupan annyi, hogy egy kicsivel erosebb felelpitesu, de ezen kb. 30 ember fog utazni majdnem 8 oran keresztul. Kicsit elkezdtem izgulni, foleg akkor, amikor a tricikli vezetoje, aki kivitt minket a kikotobe aggodo arccal mondta, hogy "Today bad weather, sir! Big waves!" Bakker, mi var rank!
Beszalltunk, elindultunk. Az elso 10 meteren a motor megadta magat. Pfff, meg ez is! A legenyseg nagyon rutinosan kezelte a dolgot, valamit matattak, ujrainditottak es mar mentunk is. Amig a Coron obolben voltunk a hullamok hatalmasak voltak, szerintem 3 meteresek is lehettek. A bangka recsegett, ropogott, minden pillanatban arra gondoltam, hogy most fog osszecsulklani az egesz es mi itt maradunk. Par cseh sraccal utaztunk, akik pedig remtorteneteket kezdtek el meselni a masik komptarsasag egyik hajojarol, a Jezabellrol, ami nemreg sullyedt el es a partiorseg nem jott ertuk menteni, mert ugy gondoltak, hogy az tul koltseges. Bazz, eleg volt! Szerencsere az obolbol kierve a viz mengnyugodott es onnantol kezdve alapvetoen esemenytelenul telt el a hatralevo 6 ora. Az utolso 2 orat meg kifejezettel elveztuk is, ahogy ment le a nap en kiultunk a hajo elejebe es neztuk, ahogy kozeledunk El Nido partjaihoz.
Joval sotetedes utan erkeztunk meg. Gyorsan kerestunk egy szallast.
Koran keltunk, mert a komp koran indult. A kikotoben 1,5 orat varattak minket, amig minden adminisztrativ ugyet elintezett a kapitany es megkaptuk a kihajozasi engedelyt a partiorsegtol. Mikor beengedtek minket a kikotobe, akkor lattuk csak, hogy a komp, amivel ki fogunk hajozni a nyilt tengerre alig nagyobb annal, amivel elozo nap horgaszni voltam az obolben. A kulonbseg csupan annyi, hogy egy kicsivel erosebb felelpitesu, de ezen kb. 30 ember fog utazni majdnem 8 oran keresztul. Kicsit elkezdtem izgulni, foleg akkor, amikor a tricikli vezetoje, aki kivitt minket a kikotobe aggodo arccal mondta, hogy "Today bad weather, sir! Big waves!" Bakker, mi var rank!
Beszalltunk, elindultunk. Az elso 10 meteren a motor megadta magat. Pfff, meg ez is! A legenyseg nagyon rutinosan kezelte a dolgot, valamit matattak, ujrainditottak es mar mentunk is. Amig a Coron obolben voltunk a hullamok hatalmasak voltak, szerintem 3 meteresek is lehettek. A bangka recsegett, ropogott, minden pillanatban arra gondoltam, hogy most fog osszecsulklani az egesz es mi itt maradunk. Par cseh sraccal utaztunk, akik pedig remtorteneteket kezdtek el meselni a masik komptarsasag egyik hajojarol, a Jezabellrol, ami nemreg sullyedt el es a partiorseg nem jott ertuk menteni, mert ugy gondoltak, hogy az tul koltseges. Bazz, eleg volt! Szerencsere az obolbol kierve a viz mengnyugodott es onnantol kezdve alapvetoen esemenytelenul telt el a hatralevo 6 ora. Az utolso 2 orat meg kifejezettel elveztuk is, ahogy ment le a nap en kiultunk a hajo elejebe es neztuk, ahogy kozeledunk El Nido partjaihoz.
Joval sotetedes utan erkeztunk meg. Gyorsan kerestunk egy szallast.
Peca!
Ket evvel ezelott Palaun kiprobaltam a tengeri pecat es akkor magaval ragadott az erzes. Azota azt varom, hogy mikor lehet ujra beleugrani egy kis tengeri pecaba. Az elso gondolatom volt, amikor megerkeztunk Coronba, hogy leszervezek egy egesz napos pecat, mert ezt nem lehet itt kihagyni. Amikor korbekerdeztem, hogy mik a lehetosegek az alabbi valaszokat kaptam:
- What? Fishing?
- Fishing? You?
vagy
- Fising? Why?
Egybol megertettem, hogy itt a buvarkodasra vannak berendezkedve es nem a tengeri horgaszatra. De nem adtam fel, fogtam magam es elmentem a helyi turista kozpontba es kifaggattam az officert, hogy hogyan tudnek kimenni pecazni. Kiderult, hogy van egy tarsasag, aki szervez horgaszturakat. Azonnal felkerestem oket, szerencsere 1 sarokra voltak. Szerencsere volt masnapra szabad hajo es guide, ugyhogy azonnal be is fizettem a depositot. A tura a hagyomanyos horgaszmodszerrol szolt, azaz 1 szal damyl es par horog a feneken. Izgatottan vartam a reggelt.
Reggel koran talalkoztunk, megvettuk a szukseges kellekeket, csalit a piacon es sulyokat es mar indultunk is. A Coron-obolben, a szigettol par szaz meterre alltunk meg. Menet kozben a halasz elkeszitette a felszerelest. Nem vitte nagyon tulzasba, 3 db. borzalmasan rossz minosegu kinai horogot kotott fel a fozsinorra egeszen gyermeteg csomokkal. Nehezeknek valoszinuleg kocseghatekonysagi okokbol betonvasat hasznalt, hurkot kotott a vegere es a fozsinorhoz rogzitette.n A fozsinor is kinai volt, 37 meteres kiszerelesekben lehetett kapni, 40-es meretben, kettot kotott ossze. Feltekerte az egeszet kezzel a dobra. A csali makrela volt. Felcsaliztuk a horgokat es maris ment 30 meter melyre a szerelek. Az elso allomason 2 percig logattunk, nem volt semmi, mentunk tovabb. A halasz szerint, ha ennyi ideig nincs kapas, akkor az rossz hely. A kovetkezo helyen azonnal volt kapas. Rogton az elso huzasra sikerult egy kicsi sugert akasztanom. Biztam benne, hogy ennel mar csak nagyobb lehet, de sajnos nem, a meret elso korlatja kb. 10 deka korul megallt. De a peca ettol fuggetlenul eleg izgi volt, csak delutan kezdtem egy kicsit unni. De akkor kertem, hogy alljunk meg a Banol beach-en, egy helyi gyonyoru strandon es furodjunk egy kicsit.
Nap kozben, amikor mar a legforrobb volt a nap, a kapitany osszedobott egy kis kinilaw-ot a frissen fogott halakbol. Mennyei volt! A nap vegen osszesitve a zsakmanyt, nem is volt olyan rossz:
- What? Fishing?
- Fishing? You?
vagy
- Fising? Why?
Egybol megertettem, hogy itt a buvarkodasra vannak berendezkedve es nem a tengeri horgaszatra. De nem adtam fel, fogtam magam es elmentem a helyi turista kozpontba es kifaggattam az officert, hogy hogyan tudnek kimenni pecazni. Kiderult, hogy van egy tarsasag, aki szervez horgaszturakat. Azonnal felkerestem oket, szerencsere 1 sarokra voltak. Szerencsere volt masnapra szabad hajo es guide, ugyhogy azonnal be is fizettem a depositot. A tura a hagyomanyos horgaszmodszerrol szolt, azaz 1 szal damyl es par horog a feneken. Izgatottan vartam a reggelt.
Reggel koran talalkoztunk, megvettuk a szukseges kellekeket, csalit a piacon es sulyokat es mar indultunk is. A Coron-obolben, a szigettol par szaz meterre alltunk meg. Menet kozben a halasz elkeszitette a felszerelest. Nem vitte nagyon tulzasba, 3 db. borzalmasan rossz minosegu kinai horogot kotott fel a fozsinorra egeszen gyermeteg csomokkal. Nehezeknek valoszinuleg kocseghatekonysagi okokbol betonvasat hasznalt, hurkot kotott a vegere es a fozsinorhoz rogzitette.n A fozsinor is kinai volt, 37 meteres kiszerelesekben lehetett kapni, 40-es meretben, kettot kotott ossze. Feltekerte az egeszet kezzel a dobra. A csali makrela volt. Felcsaliztuk a horgokat es maris ment 30 meter melyre a szerelek. Az elso allomason 2 percig logattunk, nem volt semmi, mentunk tovabb. A halasz szerint, ha ennyi ideig nincs kapas, akkor az rossz hely. A kovetkezo helyen azonnal volt kapas. Rogton az elso huzasra sikerult egy kicsi sugert akasztanom. Biztam benne, hogy ennel mar csak nagyobb lehet, de sajnos nem, a meret elso korlatja kb. 10 deka korul megallt. De a peca ettol fuggetlenul eleg izgi volt, csak delutan kezdtem egy kicsit unni. De akkor kertem, hogy alljunk meg a Banol beach-en, egy helyi gyonyoru strandon es furodjunk egy kicsit.
Nap kozben, amikor mar a legforrobb volt a nap, a kapitany osszedobott egy kis kinilaw-ot a frissen fogott halakbol. Mennyei volt! A nap vegen osszesitve a zsakmanyt, nem is volt olyan rossz:
2012. november 10., szombat
Coron es a tomegturizmus
Meg a megerkezesunk napjan mindent le kellett szervezni masnapra, hogy ne veszitsunk egy napot sem. Aznap korbeneztunk egy kicsit a varosban es megneztuk a lehetosegeket. Coronban semmi kulonoset nem talaltunk, kicsi, koszos, zsufolt es buzos. Semmi nem emlekezteti az embert arra, hogy a tropusokon van es kozel a tenger. A varosban meg a tengerben sem lehet furdeni, illetve lehet, de nem erdemes. A varos teljes szennyvize a tengerbe omlik. A legkozelebbi strand kilometerekre van. Most, hogy mar lattam El Nidot, most mar Coron inkabb tunik nekem ipari kozpontnak vagy egyszeruen csak egy kozlekedesei csomopontnak, mint tengerparti udulovsrosnak. Az egyetlen igazan vonzo celpont itt a masodik vilaghaboruban, 1944-ben elsullyedt japan flotta, ami remek es izgamas celpontnak tunik. Az egesz varos elsosorban erre van berendezkedve.
Majdnem minden fontosabb turista kozpontban a latnivalokat a legtobbszor szervezett turakkal lehet elerni. Ez itt is igy van, ebben eddig semmi fura nincsen. Itt viszont a szervezettseg egy magasabb fokat ertek el, teljesen standard turak vannak es szigoruan be is vannak kategorizalva A-tol egeszen D-ig. Hogy miert vannak ezek a kategoriak es ki hatarozta meg vagy, hogy hogyan alakult ki azt sajnos nem sikerul kideriteni, talan allami szabalyozas eredmenye, mindenesetre ugy tunik, hogy nagyon jol mukodik. Egy kicsit lelketlen, de mukodik.
Minden csomagban mas es mas latnivalokat valogatnak ossze, tobbnyire egeszen racionalis alapon, pl.: egy csomagba kerulnek, amik kozel vannak egymashoz. Ez mar egyertelmuen berendezkedes a tomegturizmusra. Normalis esetben tipikusan ez a dolog az, amitol probalom magam tavol tartani, mert ennel lehangolobb dolgot nem tudok elkepzelni. Itt viszont volt par dolog, amit mindenkeppen latni szerettem volna, raasadul mivel Csenge inkabb elment merulni, egyedul voltam. Azt sem tudtam figyelmen kivul hagyni, hogy az arak pimaszul alacsonyak voltak. Egesz este azt szamolgattam, hogy hogyan tudjak kihozni az egesznapos utat fejenkent 580 pesobol, azaz kb. 2900 Ft-bol, ebeddel, beleojegyekkel es szallitassal egyutt. Mindegy, hamar befizettem egy Tour A-ra, ami a Kayangan lake-tol a CYC szigetig repitett el engem.
Masnap egeszen koran indultunk. A tura alapvetoen a snorkelezes korul forgott, ilyen allomasokra vittel el minket.
Az elso megallo a Siete Picados pont volt, ami a helyiek szerint az egyik legszebb sznori hely. Lehet, hogy ez volt a baj, hogy ennyire beharangoztak. Nagy lelkesedessel merultem, de sajnos teljesen halott korallt lattam, minden le volt tarolva. A dinamitos es a cianos halaszat itt nagyon erzekeltette a hatasat. Szomoru volt latni, hogy egy korallzatony lehet ilyen borzalmas allapotban is. Lehangoltan masztam ki a vizbol, es egybol arra gondoltam, hogy hat ez az, ezt kapja az ember, ha beul a turista gepezetbe. Mar fel is adtam a remenyt es kezdtem bosszankodni a kidobott penz miatt, amikor megerkeztunk a kovetkezo celponthoz a Kayangan lake-hez. Ez egy, a tengertol elzart csendes to Coron szigeten. Coron szigete Coron varossal szemben van, egy kulonallo hatalmas meszko kepzodmeny a tenger kozepen. Az idojaras, a szel, az eso elkepeszto formaciokat vagott a meszkosziklaba, a Kayangan lake is ennek eredmenyen. Olyan erzesem volt, amikor megkozelitettuk, mint a Jurassic park bevezeto kepkockait lattam volna. Meredek es szinte az egig ero, furcsa formaju sziklak, gyonyoru volt. A Kayangan lake bejaratahoz, a Blue Lagoonhoz kozeledve a viz egyre sekelyebb lett, a viz turkiz kekke valtozott, pont mint a kepeslapokon. A tohoz egy kicsit maszni kellett, de megerte. A to vize sos es edes viz kevereke. A viz alatt a meredek es csipkezett meszkosziklak folytatodnak tob tiz meter melyen. A sziklak kozott uszni olyan volt, mintha a Star Wars egyik hatterdiszletet lattam volna, mar csak urhajok kellettek volna es a hatas teljes lett volna. Imadtam. Visszafele elkeszitettem en is a klasszikus Blue Lagoon kepet, ami teljesen felesleges volt, de szinte kotelezo.
A kovetkezo megallo a helyiek altal Twin Peaksnek hivott sziklaformacio elotti korallzatony volt. Vegre itt minden rendben volt, gyonyoru korallok, hatalmas halrajok es olyan fura elolenyek garmadaja, amirol meg nem is hallottam. Lelegzetelallitoan szep volt. A tura tobbi resze a CYC beach es a zatony nem volt tul izgalmas. Keso delutan, sotetedes elott ertunk vissza, egeszen kimerultem.
Este Coronban meg setaltunk egyet es leszerveztem masnapra egy kis pecat egy helyi halszemberrel.
Majdnem minden fontosabb turista kozpontban a latnivalokat a legtobbszor szervezett turakkal lehet elerni. Ez itt is igy van, ebben eddig semmi fura nincsen. Itt viszont a szervezettseg egy magasabb fokat ertek el, teljesen standard turak vannak es szigoruan be is vannak kategorizalva A-tol egeszen D-ig. Hogy miert vannak ezek a kategoriak es ki hatarozta meg vagy, hogy hogyan alakult ki azt sajnos nem sikerul kideriteni, talan allami szabalyozas eredmenye, mindenesetre ugy tunik, hogy nagyon jol mukodik. Egy kicsit lelketlen, de mukodik.
Minden csomagban mas es mas latnivalokat valogatnak ossze, tobbnyire egeszen racionalis alapon, pl.: egy csomagba kerulnek, amik kozel vannak egymashoz. Ez mar egyertelmuen berendezkedes a tomegturizmusra. Normalis esetben tipikusan ez a dolog az, amitol probalom magam tavol tartani, mert ennel lehangolobb dolgot nem tudok elkepzelni. Itt viszont volt par dolog, amit mindenkeppen latni szerettem volna, raasadul mivel Csenge inkabb elment merulni, egyedul voltam. Azt sem tudtam figyelmen kivul hagyni, hogy az arak pimaszul alacsonyak voltak. Egesz este azt szamolgattam, hogy hogyan tudjak kihozni az egesznapos utat fejenkent 580 pesobol, azaz kb. 2900 Ft-bol, ebeddel, beleojegyekkel es szallitassal egyutt. Mindegy, hamar befizettem egy Tour A-ra, ami a Kayangan lake-tol a CYC szigetig repitett el engem.
Masnap egeszen koran indultunk. A tura alapvetoen a snorkelezes korul forgott, ilyen allomasokra vittel el minket.
Az elso megallo a Siete Picados pont volt, ami a helyiek szerint az egyik legszebb sznori hely. Lehet, hogy ez volt a baj, hogy ennyire beharangoztak. Nagy lelkesedessel merultem, de sajnos teljesen halott korallt lattam, minden le volt tarolva. A dinamitos es a cianos halaszat itt nagyon erzekeltette a hatasat. Szomoru volt latni, hogy egy korallzatony lehet ilyen borzalmas allapotban is. Lehangoltan masztam ki a vizbol, es egybol arra gondoltam, hogy hat ez az, ezt kapja az ember, ha beul a turista gepezetbe. Mar fel is adtam a remenyt es kezdtem bosszankodni a kidobott penz miatt, amikor megerkeztunk a kovetkezo celponthoz a Kayangan lake-hez. Ez egy, a tengertol elzart csendes to Coron szigeten. Coron szigete Coron varossal szemben van, egy kulonallo hatalmas meszko kepzodmeny a tenger kozepen. Az idojaras, a szel, az eso elkepeszto formaciokat vagott a meszkosziklaba, a Kayangan lake is ennek eredmenyen. Olyan erzesem volt, amikor megkozelitettuk, mint a Jurassic park bevezeto kepkockait lattam volna. Meredek es szinte az egig ero, furcsa formaju sziklak, gyonyoru volt. A Kayangan lake bejaratahoz, a Blue Lagoonhoz kozeledve a viz egyre sekelyebb lett, a viz turkiz kekke valtozott, pont mint a kepeslapokon. A tohoz egy kicsit maszni kellett, de megerte. A to vize sos es edes viz kevereke. A viz alatt a meredek es csipkezett meszkosziklak folytatodnak tob tiz meter melyen. A sziklak kozott uszni olyan volt, mintha a Star Wars egyik hatterdiszletet lattam volna, mar csak urhajok kellettek volna es a hatas teljes lett volna. Imadtam. Visszafele elkeszitettem en is a klasszikus Blue Lagoon kepet, ami teljesen felesleges volt, de szinte kotelezo.
A kovetkezo megallo a helyiek altal Twin Peaksnek hivott sziklaformacio elotti korallzatony volt. Vegre itt minden rendben volt, gyonyoru korallok, hatalmas halrajok es olyan fura elolenyek garmadaja, amirol meg nem is hallottam. Lelegzetelallitoan szep volt. A tura tobbi resze a CYC beach es a zatony nem volt tul izgalmas. Keso delutan, sotetedes elott ertunk vissza, egeszen kimerultem.
2012. november 8., csütörtök
Coronig meg sem allunk
Felszalltunk az ejszakai buszra. Ezt egy masik tarsasag, az Ohayami uzemeltette. A busz fullon volt, mi az utolso elotti sorban kaptunk helyet. Ez a busz sokkal rosszabb allapotban volt mint, amivel idejottunk es a service is gyengebb volt. Mar joval az indulas elott mas turistak, akik ezzel a busszal jottek elore figyelmeztettek, hogy brutal hideg lesz a buszon, ezert vegyunk fel mindent, amit lehet, kulonben a megfazas garantalt. Fel is keszultunk mindenfele polarral. Amikor beszalltunk tenyleg nagyon hideg volt. Az elso uleseken volt, aki halozsakban, sapkaban volt mumia modjara becsomagolva. Szoltunk, hogy vegyek le egy kicsit a legkondit, nem hus fagyaszto ez, de a valasz erre: mar teljesen le van tekerve. Elindultunk es beindult az onboard enertainment. A Bourne trilogiat adtak le, peresze ugy, hogy egy szot sem lehetett belole hallani, mert a hangszoro eleg sztohasztikusan mukodott. Mar Solano kornyeken jartunk, amikor a filmnek vege lett es indult a borzalom! A szorakoztatasunkert felelos mitfahrer teljesen komolyan gondolta, hogy a hatralevo 6 orat Roxette es Bonnie Tyler legocsmanyabb slagereivel fogja kitolteni, mert az biztosan, nagyon jo. Na, ekkor orultem a rossz hangfalnak. Az ut soran a legkondi szepen lassan elkezdte feladni a szolgalatot. Az ut felenel mi mar hatul majdnem felmeztelenul utaztunk, elol pedig meg mindig reklamaltak a hideg miatt. A homersekleti gradiens a buszban ugy 30 fok korul jart. Hatul igazi szauna lett nemsokara, de szerencsere az ablak nyithato volt. Kintrol csak 25 fokos levego omlott be, ami egeszen elviselhetove tette az utat. Az uleseket minden atalakitas nelkuil, teljesen nyugodtan fel lehetett volna ajanlani a spanyol inkvizicionak vallatasra, mert a tervezonek egeszen mas fogalma volt a kenyelemrol. Csenge hamar feladta es lefekudt a kozlekedo folysora. En egy percet sem tudtam aludni. A borzalom 8 ora utan ert veget Manilaban. En sokat utaztam mar ejszaka buszon Azsiaban, de ilyen rossz meg sosem volt.
Manilaban fogtunk egy agyhalott francia parral kozosen egy taxit, ami elvitt minket a Terminal 3-ra. 4 ora varakozas utan indult a gepunk. 1 ora mulva Coronban voltunk, egy kisbusszal bejottunk a varosba, a Sea Dive Resortba. Itt mar vartak minket, gyorsan el is foglaltuk a szallast es megunnepeltuk, hogy tuleltuk a buszutat es, hogy megerkeztunk. Elkenyeztettuk magunkat egy jokora adag homarral. A tengernel vagyunk nemigaz!? Szerencsere a resortnak szuper etterme van es mindenfele tengeri herkentyut is felszolgalnak. A szoba egyszeru es elfogadhato aru.
Coronban a hoseg elkepeszto volt. Szakadt rolunk a viz, akarmit csinaltunk. Egybol rovidnadragra es papucsra valtottuk a turaoltozetet es elkezdtuk leszervezni a masnapi programokat.
Manilaban fogtunk egy agyhalott francia parral kozosen egy taxit, ami elvitt minket a Terminal 3-ra. 4 ora varakozas utan indult a gepunk. 1 ora mulva Coronban voltunk, egy kisbusszal bejottunk a varosba, a Sea Dive Resortba. Itt mar vartak minket, gyorsan el is foglaltuk a szallast es megunnepeltuk, hogy tuleltuk a buszutat es, hogy megerkeztunk. Elkenyeztettuk magunkat egy jokora adag homarral. A tengernel vagyunk nemigaz!? Szerencsere a resortnak szuper etterme van es mindenfele tengeri herkentyut is felszolgalnak. A szoba egyszeru es elfogadhato aru.
Coronban a hoseg elkepeszto volt. Szakadt rolunk a viz, akarmit csinaltunk. Egybol rovidnadragra es papucsra valtottuk a turaoltozetet es elkezdtuk leszervezni a masnapi programokat.
2012. november 7., szerda
Vegyunk jegyet Coronba
Mivel eldontottuk, hogy nem megyunk eszaknak, hanem visszamegyunk Manilaba nyilvanvalo volt a feladat: Manilabol el kell valahogy jutni a kovetkezo celpontba, Coronba. Sajnos a szamomra preferalt buszozos, kompozos megoldas tul lassunak bizonyult, 2 napot bizotsan elvesztettunk volna vele. Tehat maradt a repjegy. Gondoltam egy nagyot es bementem a helyi internet kavezoba es megprobaltam online jegyet vasarolni az egyik helyi fapadosnal. A Cebu Pacificnak volt is egy jol idozittett jegye Manilabol Coronba, csak 4 orat kellett varni a busz erkezesetol az indulasig. Az internet kavezot egy butorarcu lany vezette. Az szemein az ertelem apro fenye pislakolt ezert gondoltam megprobalom itt az egeszet elintezni. Hiba volt! Az elso es legfontosabb az, hogy az itinert ki kell tudnom nyomtatni, mert az utasfelvetelnel kerhetik. Kertem a not, hogy en mindenkeppen olyan gephez szeretnek ulni, ahonnan nyomtatni lehet. Mondta, hogy uljek a 6-oshoz, az jo lesz. Leultem es boszen belevetettem magam a repjegyvasarlas bonyolult folyamataba. Egyik buktato jott a masik utan. A remsegesen lassu internet kapcsolat miatt tobbszor le is idozitett a session es a bankartyas fizetesem sem ment siman. Kezdtem izgulni. Par ideges telefon a Citibankkal es a Cebu Pacific-kal es maris minden rendben. A vasarlas utolso lepesenel voltam, mar csak a nyomtatas volt hatra. Szoltam, hogy na most szeretnek nyomtatni. Ramnezett a no nagy szemekkel, mikozben eppen a csecsemo koru gyermeket szoptatta az uzletben mindenki elott es ertetlenul kozolte, hogy ott nem lehet nyomtatni. Ekkor meg nem voltam egeszen biztos abban, amit mondott, ezert rakerdeztem ujra. A valasz nem valtozott, onnan nem lehet nyomtatni. Az eddigi megprobaltatasoktol igen feszult allapotomhoz kepest meglepoen kulturalt es nyugodt maradtam. De haaat, az elobb, azt mondtad.... 4. 3. 2. 1. Nyugi! Oldjuk meg mashogy. Lementettem az oldalt es kertem, hogy masoljuk at oda, ahonnan lehet nyomtatni. Azt sajna nem lehet. Miert?! Nincs mivel atmozgatni. Nekem van pendrive-om! Ok! Nem mukodik! Bazeeee! Jah, de van LAN. Najooooo, errol miert nem szolt elobb. Tegyem ki a "Document and Settings"-be, onnan el fogja tudni erni. Ereztem, hogy itt valami nem stimmel, de azert szolga mod megtettem. Majd jott a veszett kattingatas fel oraig, persze teljesen eredmenytelenul. Majd ramnezett es kozolte egykedvuen, hogy "I can't find it, sir". Ekkor mar halalos magassagokban szaguldott a pulzusom ezert kezembe vettem a dolgot. A felreertes az volt, hogy a shared dir neve az volt, hogy Documents (Franko, ugye?!). Oda bemasolva mar ment mindent. 1 db A4 oldal nyomtatasa kb. 45 perces mutatvany volt. A vegere teljesen leepultem.
Tamas, ismeros?! :)
Tamas, ismeros?! :)
Irany Batad!
Masnap nagyon koran indultunk, hogy meg aznap elerjuk Batad varosat. Egy fel oras triciklizessel elmentunk a kiidulasi ponthoz, majd onnan indult a tura. Az ide vezeto ut egyes helyeken borzalmas allapotban volt, neha eletveszelyes. A rendszeresen erkezo tajfunok miatti oriasi esozesek a foldcsuszamlasokat itt szinte mindennapossa teszik. Nem nagyon volt olyan szakasza az utnak, ahol az egyik felet ne boritotta volna egy par szaz kobmeternyi szikla. Viszont az emberek egesz jol alkalmazkodtak ezekhez a korulmenyekhez es az sem igazan zavarta oket, hogy az allam vagy a helyi hatosagok nem igazan torik ossze magukat, hogy az ilyen akadalyokat eltakaritsak. Vannak olyan omlasok, amelyek mar honapok vagy talan evek ota is ott lehetnek. Ha lattunk is munkasokat, akik azert vannak ott, hogy az omlasokat elbontsak, azok eleg enervaltan, nem tul sok lelkesedessel probaltak megoldani a problemat. Es ami a legrosszabb az egeszben, mindezt teljesen kezi erovel, ami lassuk be, nem tul hatekony. Az vizesesekkel tarkitott ut a dzsungelen keresztul vezetett. Az elso ora egy eros kapaszkodo volt, majd par ora lassu ereszkedes egeszen Cambulio falucskaig.
Oda nem sokkal 12 elott erkeztunk, kimerulten es ehesen, ugyhogy itt megebedeltunk a falu egyetlen fogadojaban, aminek volt konyhaja is. A helyiek szamara a hus igazi luxusnak szamit, csak igen kulonleges alkalmakkor engedhetik meg maguknak, hogy egyenek es ennek megfeleloen az etlapon nem is volt hus, de sok hiba ebben nem volt. Imadnivalo volt a gyorsan, helyi alapanyagokbol osszedobott parolt zoldseg rizzsel.
Cambulioba megerkezni olyan volt, mintha azt ereztuk volna, hogy ez az, emiatt utaztunk ide, hogy ezt lassuk. Kicsi es csendes falu, mindossze par hazbol all csak. Baratsagos es kozvetlen helyiekkel. Talan Banaue is ilyen lehetett regen. Szerencsere Cambuliot meg Banaue-nal is sokkal nehezebb megkozeliteni es nem is igazan van a turizmus fokuszaban a tavoli falvak kozul, mint pl. Batad. Ezert meg tudott orizni egy keveset eredeti bajabol. Par kulfoldivel talalkoztunk, akik meg egy ejszakat is eltoltottek itt es meseltek, hogy a helyi iskola tanuloi minden itt alvo vendegnek zenes musorral keszulnek este. Talan ezt hivjak vendegszeretetnek.
Mivel vasarnap volt, a falu a szokasosnal is sokkal csendesebb volt, az oka nagyon egyszeru: mindenki a templomban volt, a teljes lakossag elfert a kicsit nagyobb szoba meretu templomban. A vezetonk szerint a helyiek nagyon komolyan veszik a vallast, a vasarnapi ceremonia igazi csalados program, hosszu orakig tart es mindenki aktivan vesz reszt benne. A falu vegeben kanyarodott a folyo, ami a helyi rizsteraszokat taplalja. A botranyos hosegben nagyon csabito volt a folyo vize, nyilvanvaloan muszaj volt csobbanni egyet! A vize remisztoen hidegnek tunt az elejen, de hamar hozza lehetett szokni. Az izzaszto tura utan ez volt az igazi felfrissules.
A furdestol es a fincsi ebedtol teljesen feltoltodve, ujult erovel folytattuk a turat. Tudtuk, hogy var meg rank par durva emelkedo. Mar kezdett a nap vesziteni erejebol, amikor megerkeztunk, de meg mindent nagyon jol lehetett latni. Batad egy volgyben epult. A falu a volgy aljan helyezkedik el, a rizsteraszok azt szinte teljesen korbeveszik, a falu fole tornyosulnak akar 100 meterre is. A felepitese nagyon hasonlit egy gorog szinhazhoz, de annal sokkal nagyobb. A falu a turizmus miatt mar jelentosen tulterjeszkedett es a hegyoldalakban megjelentek az ujabb hazcsoportok is. Ezek elsosorban a turistak igenyeit szolgaljak, nem a foldmuves helyiek laknak benne. A mi szallasunk is ezek kozott volt, a volgy tetejen, szuper kilatassal Batadra. A szallas egyszeru volt, de az igenyeknek eppen megfelelt.
Sotetedes utan a teraszon toltottuk el az idonket a tobbi vendeggel. A helyseget megvilagito lampa gyenge fenyere a kornyek osszes bogara kivancsi volt. A zummogo oriasi bogaraktol es az azott erdo illata miatt olyan erzesunk volt, mintha a dzsungel kozepen lettunk volna. Es hat talan igy is volt. Masnap koran keltunk, mert mindenkeppen be akartuk zsufolni a programba a Batad alatt levo Tappiya vizesest. Egy viszonylag rovid, kb. 1 oras tura vezetett le egeszen a volgy aljaba a vizeseshez. Nem tudom pontosan mekkora szintet mehettunk, de en 500m-re saccolom. Vegig lepcsok vezettek le, a vegere minden izmom remegett, de mindenkeppen megerte. A Tappiya egy 35 meteres vizeses, a kornyek egyik legnagyobbja. A vizeben lehet furdeni es erdemes is. Mi is megtettuk.
A viz rettentoen hideg volt, sokkal hidegebb, mint amire szamitottam, de imadnivalo erzes volt a hatalmas zuhatag alatt uszkalni. A viznek hatalmas ereje volt. A lezuhano viztomeg olyan erovel nyomta magatol el a vizet, hogy a sodrasban szinte lehetetlen volt uszni. A korai erkezes miatt meg az ideerkezo tobbi turista elott ki tudtuk elvezni a frissito furdes minden pillanatat. A pancsi utan oltoztunk es felkeszultunk az igen komoly turara visszafele, ami szinte kizarolag felfele vezetett. Sok szaz meteres szintkulonbseget kellett legyoznunk ugy, hogy idore ott tudjunk lenni a megbeszelt talalkozasi ponton, ami Batad felett volt szintben meg par szaz meterrel feljebb. Sajnos a vizeses miatt a tura legnehezebb resze a nap legmelegebb, legizzasztobb szakaszaba esett. Rendesen kimerultunk a vegere, mindent kivett belolunk az izzaszto hosegben megtett kb. 700 meteres emelkedo. A talalkozasi ponttol visszavitt minket a tricikli Banaue-ba. Meg elozo nap hosszas tanakodas utan ugy dontottunk, hogy nem megyunk tovabb eszakra, Sagada varosaba ezert gyorsan meg is vettem a jegyet a Banaue es Manila kozott mindennap kozlekedo ejszakai buszra. Ez volt a legnyilvanvalobb opcio a visszautra. Majdnem lekestuk a jegyvasarlassal a jaratot, aznapra mar csak mi tudtunk legutolsokent jegyet venni. A turartol visszaerve, teljesen kimerulten osszekeszultunk, furdes, csomagolas, vacsora es irany az ejszakai busz Manilaba. Nem tudtuk, hogy mi var rank...
Oda nem sokkal 12 elott erkeztunk, kimerulten es ehesen, ugyhogy itt megebedeltunk a falu egyetlen fogadojaban, aminek volt konyhaja is. A helyiek szamara a hus igazi luxusnak szamit, csak igen kulonleges alkalmakkor engedhetik meg maguknak, hogy egyenek es ennek megfeleloen az etlapon nem is volt hus, de sok hiba ebben nem volt. Imadnivalo volt a gyorsan, helyi alapanyagokbol osszedobott parolt zoldseg rizzsel.
Cambulioba megerkezni olyan volt, mintha azt ereztuk volna, hogy ez az, emiatt utaztunk ide, hogy ezt lassuk. Kicsi es csendes falu, mindossze par hazbol all csak. Baratsagos es kozvetlen helyiekkel. Talan Banaue is ilyen lehetett regen. Szerencsere Cambuliot meg Banaue-nal is sokkal nehezebb megkozeliteni es nem is igazan van a turizmus fokuszaban a tavoli falvak kozul, mint pl. Batad. Ezert meg tudott orizni egy keveset eredeti bajabol. Par kulfoldivel talalkoztunk, akik meg egy ejszakat is eltoltottek itt es meseltek, hogy a helyi iskola tanuloi minden itt alvo vendegnek zenes musorral keszulnek este. Talan ezt hivjak vendegszeretetnek.
Mivel vasarnap volt, a falu a szokasosnal is sokkal csendesebb volt, az oka nagyon egyszeru: mindenki a templomban volt, a teljes lakossag elfert a kicsit nagyobb szoba meretu templomban. A vezetonk szerint a helyiek nagyon komolyan veszik a vallast, a vasarnapi ceremonia igazi csalados program, hosszu orakig tart es mindenki aktivan vesz reszt benne. A falu vegeben kanyarodott a folyo, ami a helyi rizsteraszokat taplalja. A botranyos hosegben nagyon csabito volt a folyo vize, nyilvanvaloan muszaj volt csobbanni egyet! A vize remisztoen hidegnek tunt az elejen, de hamar hozza lehetett szokni. Az izzaszto tura utan ez volt az igazi felfrissules.
A furdestol es a fincsi ebedtol teljesen feltoltodve, ujult erovel folytattuk a turat. Tudtuk, hogy var meg rank par durva emelkedo. Mar kezdett a nap vesziteni erejebol, amikor megerkeztunk, de meg mindent nagyon jol lehetett latni. Batad egy volgyben epult. A falu a volgy aljan helyezkedik el, a rizsteraszok azt szinte teljesen korbeveszik, a falu fole tornyosulnak akar 100 meterre is. A felepitese nagyon hasonlit egy gorog szinhazhoz, de annal sokkal nagyobb. A falu a turizmus miatt mar jelentosen tulterjeszkedett es a hegyoldalakban megjelentek az ujabb hazcsoportok is. Ezek elsosorban a turistak igenyeit szolgaljak, nem a foldmuves helyiek laknak benne. A mi szallasunk is ezek kozott volt, a volgy tetejen, szuper kilatassal Batadra. A szallas egyszeru volt, de az igenyeknek eppen megfelelt.
Sotetedes utan a teraszon toltottuk el az idonket a tobbi vendeggel. A helyseget megvilagito lampa gyenge fenyere a kornyek osszes bogara kivancsi volt. A zummogo oriasi bogaraktol es az azott erdo illata miatt olyan erzesunk volt, mintha a dzsungel kozepen lettunk volna. Es hat talan igy is volt. Masnap koran keltunk, mert mindenkeppen be akartuk zsufolni a programba a Batad alatt levo Tappiya vizesest. Egy viszonylag rovid, kb. 1 oras tura vezetett le egeszen a volgy aljaba a vizeseshez. Nem tudom pontosan mekkora szintet mehettunk, de en 500m-re saccolom. Vegig lepcsok vezettek le, a vegere minden izmom remegett, de mindenkeppen megerte. A Tappiya egy 35 meteres vizeses, a kornyek egyik legnagyobbja. A vizeben lehet furdeni es erdemes is. Mi is megtettuk.
A viz rettentoen hideg volt, sokkal hidegebb, mint amire szamitottam, de imadnivalo erzes volt a hatalmas zuhatag alatt uszkalni. A viznek hatalmas ereje volt. A lezuhano viztomeg olyan erovel nyomta magatol el a vizet, hogy a sodrasban szinte lehetetlen volt uszni. A korai erkezes miatt meg az ideerkezo tobbi turista elott ki tudtuk elvezni a frissito furdes minden pillanatat. A pancsi utan oltoztunk es felkeszultunk az igen komoly turara visszafele, ami szinte kizarolag felfele vezetett. Sok szaz meteres szintkulonbseget kellett legyoznunk ugy, hogy idore ott tudjunk lenni a megbeszelt talalkozasi ponton, ami Batad felett volt szintben meg par szaz meterrel feljebb. Sajnos a vizeses miatt a tura legnehezebb resze a nap legmelegebb, legizzasztobb szakaszaba esett. Rendesen kimerultunk a vegere, mindent kivett belolunk az izzaszto hosegben megtett kb. 700 meteres emelkedo. A talalkozasi ponttol visszavitt minket a tricikli Banaue-ba. Meg elozo nap hosszas tanakodas utan ugy dontottunk, hogy nem megyunk tovabb eszakra, Sagada varosaba ezert gyorsan meg is vettem a jegyet a Banaue es Manila kozott mindennap kozlekedo ejszakai buszra. Ez volt a legnyilvanvalobb opcio a visszautra. Majdnem lekestuk a jegyvasarlassal a jaratot, aznapra mar csak mi tudtunk legutolsokent jegyet venni. A turartol visszaerve, teljesen kimerulten osszekeszultunk, furdes, csomagolas, vacsora es irany az ejszakai busz Manilaba. Nem tudtuk, hogy mi var rank...
2012. november 6., kedd
No spitting moma here!
Itt mindenki momat rag. Ez a helyi neve a betel dionak. A modszer itt is ugyanaz, mint Papuan vagy Palaun: Egy kis beteldio, egy kis mesz es egy helyi noveny levele. Ragd, amig birod. Nyelni nem er kozben, mert a termelodo anyag az emesztesnek nem tul jo ezert ki kell kopni. Ha levellel egyutt ragod, akkor a nyaladat vorosre festi. Viccesen neznek ki a masszivan bemomazott emberek, akik aleltan mosolyognak a vorosre festett fogaikkal. Ha gyakorlott moma rago vagy, akkor egy adag kb. 5-6 perce ad egy kellemes meleg erzest, felelenkit, elveszi az ehsegeded es szomjolto hatasa is van. A helyieknek egeszen furcsa elkepzeleseik vannak a beteldio hatasarol. A turavezetonk, aki egy helyi srac volt, megprobalt minket meggyozni, hogy a moma egeszseges, erositi a fogakat es jo a toroknak. En egeszen mas dolgokat hallottam rola Palaun. De a moma ragasa a kulturajuk resze, nehez lenne leszoktatni oket rola.
A rizsterasz fovaros
A ket teljes napot felemeszto utazastol viszonylag keson es kotyagosan ebredve rogton nekilattunk, hogy kideritsuk milyen lehetosegeink vannak eltolteni ezt a par napot itt, Banaueban. Az aznapi komolyabb programokrol sajnos lekestunk a kesoi ebredes miatt, de szerencsere rengeteg lehetosegbol valogathattunk es a helyi vezetok nagyon rugalmasnak bizonyultak, hamar talaltunk megoldast: Banaue view-point tura. A szallasunk itt Banaueban, a Green View Lodge tulajdonkeppen egy utazasi iroda is egyben. Egyebkent itt minden szallas igy mukodik, full service-t adnak. Eppen ezert nagyon gyorsan es konnyen le tudtak nekunk szervezni ezt a turat. Ez egy kb. 3-4 oras tura a Banaue masik vegeben levo kilatoponttol egeszen vissza a varos kozpontba a rizsteraszok kozott. Gyors reggeli es indulas. Triciklivel fel a pontig es onnan indult a tura.
A triciklizes is egy kiraly dolog! Rozzant, szakad borzalmas allapotban levo, 200 eves roncsokkal szaguldoznak, amire hazi barkacsolassalegy nagyon stilusos oldalkocsit epitettek fel. Ide max 2 ember fer el normalisan, de mint tudjuk ezt lehet fokozni. Lattunk triciklivel komplett csaladot utazni, es itt a csalad altalaban nem 3 emberbol all. Ettol fuggetlenul az erzes oriasi!
A tura a rizsteraszok kozott, azok perement vezetett. Egyes helyeken a terasz fala akar 3 meter magas is lehetett, neha remiszto volt a vekony peremen egyensulyozni. Maga az utvonal egeszen jol ki volt epitve. A teljes utvonal felujitasat allami tamogatassal kb. 2 eve fejeztek be. Persze, ahogy az lenni szokott a korrupcio miatt itt is irrealisan magas aron csinaltak meg a helyi vallalkozok. A vezetonk elmondasa szerint a teljes ar mindossze ~15%-a volt a tenyleges koltseg, a tobbi ment vissza a megbizonak. Ez nem is meglepo hiszen a Fulop-szigetek a korrupcios vilagranglistan minden evben egeszen hatul vegez, kb. a 130 helyen a 180-bol. Ettol az aspektustol eltekitve a projekt sikeresen lezarult es igy legalabb nekunk turistaknak nem kell a sarban tapicskolnia. A tuzo napon gyilkos volt a szintkulonbsegeket legyurni, de megerte. Banaue rizsteraszai tobb okbol nagyon kulonlegesek. A kozel 2000 eves epitmenyeket a helyi ifugao torzsek emeltek es mindezt kezi erovel. Elkepeszto teljesitmeny, ha belegondol az ember, hiszen komplett hegyoldalakat bontottak le es epitettek ujra.
A rizsteraszok masik kulonlegessege, hogy semmilyen gyomirtot vagy rovarirto szert nem hasznalnak, az itt termo rizs organikus. Eppen ezert a helyben termett rizs az egyik legdragabb az orszagban, sokan meg sem tudjak fizetni. Kulonleges a rizs fajtaja is, amit termesztenek. Kifozve voroses, fako lilas szint vesz fel es nagyon finom. A fentiek miatt a rizs termesztes kegyetlen munka. Ez a teraszok jelenlegi allapotan meg is latszik. Ugyanis sok fiatal mar nem is valassza ezt a kemeny megelhetest, inakabb elkoltozik a varosba vagy megprobal a turizmusbol megelni. A teraszokat egyre kevesebben tartjak karban, egyre jobban romlik az allapotuk, ez sajnos mar meg is latszik.
Sajnos a rizs betakaritasa mar a vege fele jarhatott, amikor ide erkeztunk a teraszokhoz, ezrt lemaradtunk a teraszok pompajarol, amikor elenkzold ruhaba oltozik az egesz volgy. Most majdnem minden szurke es barna volt. A vezetonk szerint a zolden maradt teruletek a rossz idozites eredmenyei, azaz ezeket keson vetettek. Ez egyebkent jol lathato is volt az ilyen rizs novenyek termesen, szinte teljesen ures volt. Viszont ezeket sem dobjak ki, hanem egyszeruen labbal beletapossak a viz aztatta termofoldbe, hogy komposztalodjon. Nem pazarolnak el semmit. A tura vegen leharcolva visszaerkeztunk a varosba. Egy rovid setaval korbejartuk a varost es beneztunk a piacra is. Az igazsag az, hogy mivel joval sotetedes utan erkeztunk szinte semmit nem lattunk eddig a varosbol. Most teljes valojaban lattuk. Biztos vagyok benne, hogy Banaue egykoron, mondjuk ugy 10 eve nagyon hangulatos es kellemes hely lehetett, de sajnos mara mar egeszen megvaltozott. Az ipari mereture dagadt turizmus hatasa itt is erosen jelentkezik. Buzos, zsufolt, zajos, koszos es kaotikus az egesz. Nem sok minden maradt benne, amit szeretni lehetne, talan csak a kozponti elhelyezkedese. Ezert ma mar semmikeppen nem neveznem ezt a helyet celpontnak, hanem csak kiindulo pontnak. A tobbseg nem azert jon ide, hogy itt legyen hanem, hogy innen induljon tovabb turazni tavoli celpontok fele. Mi is igy tettunk. Egy 2 napos turara befizettunk, ami a dzsungelen keresztul, Cambulo kicsi falujan at vezet el minket Batadba, majd onnan egy izmos turaval vissza. De mar a mai rovid turatol is kimerulten zuhantunk agyba, nem kellett altato.
A triciklizes is egy kiraly dolog! Rozzant, szakad borzalmas allapotban levo, 200 eves roncsokkal szaguldoznak, amire hazi barkacsolassal
A tura a rizsteraszok kozott, azok perement vezetett. Egyes helyeken a terasz fala akar 3 meter magas is lehetett, neha remiszto volt a vekony peremen egyensulyozni. Maga az utvonal egeszen jol ki volt epitve. A teljes utvonal felujitasat allami tamogatassal kb. 2 eve fejeztek be. Persze, ahogy az lenni szokott a korrupcio miatt itt is irrealisan magas aron csinaltak meg a helyi vallalkozok. A vezetonk elmondasa szerint a teljes ar mindossze ~15%-a volt a tenyleges koltseg, a tobbi ment vissza a megbizonak. Ez nem is meglepo hiszen a Fulop-szigetek a korrupcios vilagranglistan minden evben egeszen hatul vegez, kb. a 130 helyen a 180-bol. Ettol az aspektustol eltekitve a projekt sikeresen lezarult es igy legalabb nekunk turistaknak nem kell a sarban tapicskolnia. A tuzo napon gyilkos volt a szintkulonbsegeket legyurni, de megerte. Banaue rizsteraszai tobb okbol nagyon kulonlegesek. A kozel 2000 eves epitmenyeket a helyi ifugao torzsek emeltek es mindezt kezi erovel. Elkepeszto teljesitmeny, ha belegondol az ember, hiszen komplett hegyoldalakat bontottak le es epitettek ujra.
A rizsteraszok masik kulonlegessege, hogy semmilyen gyomirtot vagy rovarirto szert nem hasznalnak, az itt termo rizs organikus. Eppen ezert a helyben termett rizs az egyik legdragabb az orszagban, sokan meg sem tudjak fizetni. Kulonleges a rizs fajtaja is, amit termesztenek. Kifozve voroses, fako lilas szint vesz fel es nagyon finom. A fentiek miatt a rizs termesztes kegyetlen munka. Ez a teraszok jelenlegi allapotan meg is latszik. Ugyanis sok fiatal mar nem is valassza ezt a kemeny megelhetest, inakabb elkoltozik a varosba vagy megprobal a turizmusbol megelni. A teraszokat egyre kevesebben tartjak karban, egyre jobban romlik az allapotuk, ez sajnos mar meg is latszik.
Sajnos a rizs betakaritasa mar a vege fele jarhatott, amikor ide erkeztunk a teraszokhoz, ezrt lemaradtunk a teraszok pompajarol, amikor elenkzold ruhaba oltozik az egesz volgy. Most majdnem minden szurke es barna volt. A vezetonk szerint a zolden maradt teruletek a rossz idozites eredmenyei, azaz ezeket keson vetettek. Ez egyebkent jol lathato is volt az ilyen rizs novenyek termesen, szinte teljesen ures volt. Viszont ezeket sem dobjak ki, hanem egyszeruen labbal beletapossak a viz aztatta termofoldbe, hogy komposztalodjon. Nem pazarolnak el semmit. A tura vegen leharcolva visszaerkeztunk a varosba. Egy rovid setaval korbejartuk a varost es beneztunk a piacra is. Az igazsag az, hogy mivel joval sotetedes utan erkeztunk szinte semmit nem lattunk eddig a varosbol. Most teljes valojaban lattuk. Biztos vagyok benne, hogy Banaue egykoron, mondjuk ugy 10 eve nagyon hangulatos es kellemes hely lehetett, de sajnos mara mar egeszen megvaltozott. Az ipari mereture dagadt turizmus hatasa itt is erosen jelentkezik. Buzos, zsufolt, zajos, koszos es kaotikus az egesz. Nem sok minden maradt benne, amit szeretni lehetne, talan csak a kozponti elhelyezkedese. Ezert ma mar semmikeppen nem neveznem ezt a helyet celpontnak, hanem csak kiindulo pontnak. A tobbseg nem azert jon ide, hogy itt legyen hanem, hogy innen induljon tovabb turazni tavoli celpontok fele. Mi is igy tettunk. Egy 2 napos turara befizettunk, ami a dzsungelen keresztul, Cambulo kicsi falujan at vezet el minket Batadba, majd onnan egy izmos turaval vissza. De mar a mai rovid turatol is kimerulten zuhantunk agyba, nem kellett altato.
2012. november 3., szombat
Es megis mozog a Fold...
Ma reggel foldrengesre ebredtunk. Furcsa erzes volt, meg sosem kaptunk ilyen ebresztot. :) A hiradasok nekem egy kicsit zagyvak, nem voltam kepes kihamozni beloluk, hogy pontosan mi tortent, de a lenyeg az, hogy helyi ido szerint reggel 9-f10 magassagaban az egesz terseget megrazta valami, 2 alkalommal is egymas utan, kb. 20 perces kulonbseggel. En a masodikat, ami 2.9-es volt kicsit erosebbnek es hosszabbnak ereztem, de a fulop-szigeteki nemzeti szeizmologiai intezet honlapja szerint az elso egy kicsit erosebb, 3.2-es volt. Valoszinuleg ez az egesz orszagon atrohano renges sorozat egyike lehetett, mint pl., ami Surigao Del Sur-ban volt vagy, ami Panayban volt korabban. A helyiek nem igazan foglalkoztak a dologgal. Beszeltunk olyannal is, aki nem is igazan volt kepben. Ami annal is inkabb erdekes, mert tobbek szerint ez egyaltalan nem megszokott itt. A legutolso ilyen renges kb. 2 eve volt, 2011 januarjaban.
A lenyeg, hogy semmi baj nem tortnet, egeszben vagyunk, megyunk tovabb. Razos volt a reggel :)
A lenyeg, hogy semmi baj nem tortnet, egeszben vagyunk, megyunk tovabb. Razos volt a reggel :)
Budapest Banaue Rally
Banaue volt az elso celpontunk, amit szerettunk volna meglatogatni. Banaue-ba eljutni nem egyszeru, de nem is lehetetlen. A tervezes kozben nagyon nehezen allt ossze a fejemben a megoldas, hogy hogyan tudunk szamunkra megfelelo modon, gyorsan, hatekonyan es olcson eljutni Banaue-ban. Ennek tobb oka is volt. Az elso es legfontosabb oka, hogy mi nem a kozismert modjat valasztottuk az idejutasnak. A kenyelmes nyugati turista ugyanis, miutan megerkezik Manilaba, felul egy kozvetlen banaue-i ejszakai jaratra es 8-9 ora alatt itt is van. Ennek az a hatranya, hogy vissza kell menni Manilaba. En ezt semmikeppen sem akartam, mert ido es penz pocsekolas es mellesleg Manila nem a kedvenc azsiai varosaim koze tartozik, akarcsak Makassar. Tehat marad az atszallasos, buszos megoldas, amit en sokkal jobban preferalok, mert lehet talalkozni a helyiekkel es, ha csak par percer vagy orara is, de bele lehet latni a mindennapjaikba. Es itt jott a masik problema: mivel ez nem a megszokott modja az idejutasnak ezert a neten nem is egyseges rola az info. Innen-onnan probaltam osszeszedni par info morzsat errol, de nehezen ment. Vegul ugy dontottem, hogy busszal eljutunk valahogy Solano vagy Bagabag kornyekere vagy Baguion keresztul vagy kozvetlenul a Tuguegarao fele tarto busszal, majd fogunk egy jeepneyt es felrobogunk. A legbosszantobb es egyben a legmeglepobb a nagy busz tarsasagok hianyos menetrendje volt. Volt olyan, aki nem is publikalta. Kesobb megertettem, hogy miert: egyszeruen felesleges. Akar mi is van odairva, az csupan tajekoztatas :)
Tehat este felszalltunk a gepre Budapesten, kb. 2 ora alatt Helsinkiben voltunk. Ott csupan arra volt idonk, hogy atszalljunk, mert azonnal indult a gep Hong Kongba. Kb 10 ora alatt ott is voltunk. Sok volt a turbulencia, foleg Mongolia felett, a vegere kicsit raparaztam... :) Hong Kongban vart rank egy kb. 8 oras transzfer. A problema az volt, hogy a Tiger Airwaysnak nem volt transzferje itt Hong Kongban, azaz ki kellett lepnunk Hong Kongba, mintha ide jottunk volna, majd vissza a terminalba a Tiger Airwayshoz. A 8 ora hamar eltelt, nem volt semmi gaz, eltekintve a jaratmodositastol :) Tovabbi nehezites volt, hogy a check-in pult es a boarding a hong-kongi repter ket, egymastol legtavolabbi vegen volt. Busszal mentunk a boarding-hoz. A fapados utasokat itt kerem szivatjak! Az ut Clark-ba sima volt es nem tartott tobbet 2 oranal. Hajnal 1 korul erkeztunk meg. Fogtunk egy taxit, aki 300 helyi penzert elvitt minket hazhoz. Ez szuper jo ar volt, mert 500-ert akat mindenki elvinni. Probaltak meggyozni, hogy ez "official government price, sir", de en csak mosolyogtam rajtuk.
A szallas megkozelitesekor elsore nagyon megijedtem, mert Dau legsotetebb sikatoranak a vegeben volt. A netes foglalas kockazatos. De kesobb kiderult, hogy eltekintve attol, hogy egy kicsit zajos, mert a helyi tricikli allomas mellett volt, a szallas rendben volt, tiszta volt, kenyelmesek voltak az agyak es a furdoszoba is tiszta volt. Elfoglaltuk a szallast es mivel botranyosan ehesek voltunk kimentunk a helyi McDonald's-ba a JolliBee-be enni egy burgert, mert mas nem volt mar nyitva. Es ha mar ott voltunk a buszallomasra is kimentunk erdeklodni, hogy mikor indulnak a buszok Tuguegarao fele. Persze, ahogy az azsiaban lenni szokott az informacios pultnal dolgozo alkalmazott nem tudott egeszen biztos infot adni arrol, hogy mikor indulnak a buszok, de szerinte, ha reggel 7-re kierunk, akkor nem keshetjuk le. 4-5 orank marad pihenni.
Reggel kint is voltunk, es akkor tudtuk meg, hogy 8:20-kor indul egy busz. Szuppper! Bevasaroltunk, banan es viz es mar indultunk is egy eros negyed oras kesessel, ami itt kifejezetten pontosnak szamit. A Victory Liner tarsasag vitt minket egeszen Bagabag varosaig. Fejenkent 152 pesoert el is repitettek minket mindossze 8 ora alatt. A szolgaltatas meglepoen magas szinvonalu volt, legkondis buszok, free wifi-vel es onboard entertainment-tel. Ez utobbirol akar le is mondtam volna. Az ut alatt 4 szelsosegesen aggressziv (franciak gyilkoltak talibokat Afganisztanban valamint japanok koreaiakat) vagy agyzsibbasztoan gyermeteg filmmel (atombuta amerikai "ki a jobb tancos" tini szirup) probaltak kimosni a szurke allomanyunkat. A fulop utasok egyszeruen imadtak, szivtak magukba a kulturat, mint a szivacs. Az egyik srac mellettunk, annyira raizgult a koreai oldoklodesen, hogy lemerevedett a kepernyo ele es izgalmaban egy egesz zacskonyi tokmagot a foldre csocsalt, meg sem probalta osszeszedni. De ez itt ok, senkit sem zavart. Engem hidegen hagyott, de azert azon bosszankodtam par percet, hogy a koreai katonas film vegerol lemaradtam... :)
Azsiai utjaink soran a zsufoltsag fogalma egy egeszen uj jelentestartalommal telt meg. Mi itt megertettuk, hogy ha egy szemelyszallito eszkoz kapacitasa hivatalosan n, akkor az azt jelenti, hogy n^2 ugyfelt is boldogga lehet tenni gond nelkul csak egy kicsit ugyeskedni kell.
Nos, ez itt is megvolt. Amikor mar a ket ulessor kozotti kozlekedo folyoson annyian ultek, hogy a kalauz nem tudott hatrajonni a jegyekert, akkor meg felvettek egy csaladot. Gond nem volt belole, nem zavart senkit, nem bosszankodott senki. Meg a tokmagos srac sem, hiszen igy egy filmkockat sem lattott a szamuraj oldoklesbol. De csak kesobb tudtuk azt meg, hogy a zsufolas magasiskolajat itt uzik a helyi jeepney soforok
Bagabagban leszalltunk es oriasi szerencsenkre eppen ott varakozott egy jeepney, ami osszesen 100 pesoert elvitt minket Lagawe-ba. Meg sosem utaztam jeepneyvel, de valahogy ereztem, hogy imadni fogom es igy is lett. A szabadsag gyonyoru erzese ragadott magaval, ahogy ongyilkos modjara szaguldottunk kb. 90-nel a keskeny utakon, a rozoga allapotu jeepneyvel. Nem erdekelt semmi, oriasi erzes volt! A csucspont az volt, amikor kialltam par helyivel a jeepney vegebe, mint ahogy gyerekkent sokat villamosoztunk a lokhariton, a 18-ason, a Gellert elott.
Kb 1-1.5 ora zotykolodes utan Lagaweban atszalltunk egy masik Jeepney-re, ami pedig mar Banaue-ba ment. Felszalltunk a mar szerintunk zsufolt buszra, ezutan meg felszalltak vagy 8-an. Az ujabb utasoknal mar elkezdtek hevesen szamolni az utasok. Kesobb mondtak, hogy hivatalosan 10-en lehetnek csak. Ekkor voltunk mar fent vagy 18-an. Igen, de ok ugy ertettek, hogy 10 lehetnek az egyik oldalt es 10-en a masikon. Bazzeee! Vegul 24 embert szamoltam meg, 10-en az egyik oldalt, 10-en a masik oldalt, 3-an elol a vezeto ulesen es egy kisfiu kozepen a csomagokon. Es ekkor jott a meglepetes, mert vagy meg 5-en felszalltak a jeepney tetejere. Ekkor a sofor beroffentette az osregi tragacsot, a sebvalto sikitva vette be az 1-es es vagy 300 kobmeternyi halalosan mergezo egestermeket kipuffantva magabol lassan megindult a jargany. Oriasi feeling volt! Akkor egy kicsit aggodni kezdtem, amikor a sofor zavartan hatrafele nezegetett es nagy szemekkel kemlelte a gumikat. A tulterheles miatt vegul megalltunk es fujatott a lapos kerekekbe es persze tankolt is. A szelvedo be volt torve, a kipufogo gaz omlott be az utasterbe es akkora helyem sem volt, hogy a labamat le tudtam volna rakni, de ez mind nem erdekelt, mert egesz egyszeruen elveztem ezt az utazast.
Este 6-ra erkeztunk meg Banaue-ba. Eselyunk sem volt tovabbmenni Batadba, mert az meg egy ora jeepney tura lett volna, plusz kb. 40 perc turazas a rizsteraszok kozott. 6-kor lemegy a nap es akkor itt megall minden. Tehat ugy dontottunk, hogy itt maradunk es kipihenjuk a 2 napos utazas faradalmait.
Tehat este felszalltunk a gepre Budapesten, kb. 2 ora alatt Helsinkiben voltunk. Ott csupan arra volt idonk, hogy atszalljunk, mert azonnal indult a gep Hong Kongba. Kb 10 ora alatt ott is voltunk. Sok volt a turbulencia, foleg Mongolia felett, a vegere kicsit raparaztam... :) Hong Kongban vart rank egy kb. 8 oras transzfer. A problema az volt, hogy a Tiger Airwaysnak nem volt transzferje itt Hong Kongban, azaz ki kellett lepnunk Hong Kongba, mintha ide jottunk volna, majd vissza a terminalba a Tiger Airwayshoz. A 8 ora hamar eltelt, nem volt semmi gaz, eltekintve a jaratmodositastol :) Tovabbi nehezites volt, hogy a check-in pult es a boarding a hong-kongi repter ket, egymastol legtavolabbi vegen volt. Busszal mentunk a boarding-hoz. A fapados utasokat itt kerem szivatjak! Az ut Clark-ba sima volt es nem tartott tobbet 2 oranal. Hajnal 1 korul erkeztunk meg. Fogtunk egy taxit, aki 300 helyi penzert elvitt minket hazhoz. Ez szuper jo ar volt, mert 500-ert akat mindenki elvinni. Probaltak meggyozni, hogy ez "official government price, sir", de en csak mosolyogtam rajtuk.
A szallas megkozelitesekor elsore nagyon megijedtem, mert Dau legsotetebb sikatoranak a vegeben volt. A netes foglalas kockazatos. De kesobb kiderult, hogy eltekintve attol, hogy egy kicsit zajos, mert a helyi tricikli allomas mellett volt, a szallas rendben volt, tiszta volt, kenyelmesek voltak az agyak es a furdoszoba is tiszta volt. Elfoglaltuk a szallast es mivel botranyosan ehesek voltunk kimentunk a helyi McDonald's-ba a JolliBee-be enni egy burgert, mert mas nem volt mar nyitva. Es ha mar ott voltunk a buszallomasra is kimentunk erdeklodni, hogy mikor indulnak a buszok Tuguegarao fele. Persze, ahogy az azsiaban lenni szokott az informacios pultnal dolgozo alkalmazott nem tudott egeszen biztos infot adni arrol, hogy mikor indulnak a buszok, de szerinte, ha reggel 7-re kierunk, akkor nem keshetjuk le. 4-5 orank marad pihenni.
Reggel kint is voltunk, es akkor tudtuk meg, hogy 8:20-kor indul egy busz. Szuppper! Bevasaroltunk, banan es viz es mar indultunk is egy eros negyed oras kesessel, ami itt kifejezetten pontosnak szamit. A Victory Liner tarsasag vitt minket egeszen Bagabag varosaig. Fejenkent 152 pesoert el is repitettek minket mindossze 8 ora alatt. A szolgaltatas meglepoen magas szinvonalu volt, legkondis buszok, free wifi-vel es onboard entertainment-tel. Ez utobbirol akar le is mondtam volna. Az ut alatt 4 szelsosegesen aggressziv (franciak gyilkoltak talibokat Afganisztanban valamint japanok koreaiakat) vagy agyzsibbasztoan gyermeteg filmmel (atombuta amerikai "ki a jobb tancos" tini szirup) probaltak kimosni a szurke allomanyunkat. A fulop utasok egyszeruen imadtak, szivtak magukba a kulturat, mint a szivacs. Az egyik srac mellettunk, annyira raizgult a koreai oldoklodesen, hogy lemerevedett a kepernyo ele es izgalmaban egy egesz zacskonyi tokmagot a foldre csocsalt, meg sem probalta osszeszedni. De ez itt ok, senkit sem zavart. Engem hidegen hagyott, de azert azon bosszankodtam par percet, hogy a koreai katonas film vegerol lemaradtam... :)
Azsiai utjaink soran a zsufoltsag fogalma egy egeszen uj jelentestartalommal telt meg. Mi itt megertettuk, hogy ha egy szemelyszallito eszkoz kapacitasa hivatalosan n, akkor az azt jelenti, hogy n^2 ugyfelt is boldogga lehet tenni gond nelkul csak egy kicsit ugyeskedni kell.
Nos, ez itt is megvolt. Amikor mar a ket ulessor kozotti kozlekedo folyoson annyian ultek, hogy a kalauz nem tudott hatrajonni a jegyekert, akkor meg felvettek egy csaladot. Gond nem volt belole, nem zavart senkit, nem bosszankodott senki. Meg a tokmagos srac sem, hiszen igy egy filmkockat sem lattott a szamuraj oldoklesbol. De csak kesobb tudtuk azt meg, hogy a zsufolas magasiskolajat itt uzik a helyi jeepney soforok
Bagabagban leszalltunk es oriasi szerencsenkre eppen ott varakozott egy jeepney, ami osszesen 100 pesoert elvitt minket Lagawe-ba. Meg sosem utaztam jeepneyvel, de valahogy ereztem, hogy imadni fogom es igy is lett. A szabadsag gyonyoru erzese ragadott magaval, ahogy ongyilkos modjara szaguldottunk kb. 90-nel a keskeny utakon, a rozoga allapotu jeepneyvel. Nem erdekelt semmi, oriasi erzes volt! A csucspont az volt, amikor kialltam par helyivel a jeepney vegebe, mint ahogy gyerekkent sokat villamosoztunk a lokhariton, a 18-ason, a Gellert elott.
Kb 1-1.5 ora zotykolodes utan Lagaweban atszalltunk egy masik Jeepney-re, ami pedig mar Banaue-ba ment. Felszalltunk a mar szerintunk zsufolt buszra, ezutan meg felszalltak vagy 8-an. Az ujabb utasoknal mar elkezdtek hevesen szamolni az utasok. Kesobb mondtak, hogy hivatalosan 10-en lehetnek csak. Ekkor voltunk mar fent vagy 18-an. Igen, de ok ugy ertettek, hogy 10 lehetnek az egyik oldalt es 10-en a masikon. Bazzeee! Vegul 24 embert szamoltam meg, 10-en az egyik oldalt, 10-en a masik oldalt, 3-an elol a vezeto ulesen es egy kisfiu kozepen a csomagokon. Es ekkor jott a meglepetes, mert vagy meg 5-en felszalltak a jeepney tetejere. Ekkor a sofor beroffentette az osregi tragacsot, a sebvalto sikitva vette be az 1-es es vagy 300 kobmeternyi halalosan mergezo egestermeket kipuffantva magabol lassan megindult a jargany. Oriasi feeling volt! Akkor egy kicsit aggodni kezdtem, amikor a sofor zavartan hatrafele nezegetett es nagy szemekkel kemlelte a gumikat. A tulterheles miatt vegul megalltunk es fujatott a lapos kerekekbe es persze tankolt is. A szelvedo be volt torve, a kipufogo gaz omlott be az utasterbe es akkora helyem sem volt, hogy a labamat le tudtam volna rakni, de ez mind nem erdekelt, mert egesz egyszeruen elveztem ezt az utazast.
Este 6-ra erkeztunk meg Banaue-ba. Eselyunk sem volt tovabbmenni Batadba, mert az meg egy ora jeepney tura lett volna, plusz kb. 40 perc turazas a rizsteraszok kozott. 6-kor lemegy a nap es akkor itt megall minden. Tehat ugy dontottunk, hogy itt maradunk es kipihenjuk a 2 napos utazas faradalmait.
2012. november 2., péntek
Remulet!
Szoval tul vagyunk az utazas elso akut remuleten is, ami Hong Kongban eltoltott varakozasunk alatt tort rank. Tortent ugyanis, hogy a FinnAir jegyunk csak Hong Kong-ig szolt, innen egy fapados azsiai legitarsasaggal, a Tiger Airways-zel mentunk volna tovabb. Szepen rendben is volt a foglalasunk, de ahogy minden ilyen low-cost tarsasagnal lenni szokott modositottak a jaraton, egy kicsit. Kuldtek az indulas elott 1 hettel egy kedves levelet, melyben kedvesen felhivtak a figyelmunket arra, hogy megvaltoztattak az indulasi idopontot es kertek, hogy mihamarabb jelezzunk vissza nekik, hogy a jegyre ilyen feltetelek mellett tovabbra is igenyt tartunk, ja es hogy "sorry for the inconvenience". Szerencsere a valtozas csupan 1 ora csusztatas volt, nem ugy, mint 2010-ben, amikor Kororba mentunk, ott 2 alkalommal is, 1 napot csusztattak az indulason. Konfirmaltam, hogy kell a jegy es nyomtattam egy uj itinert. Mikor mar Hong Kongban voltunk elbambultunk egy kicsit a tejszinhabos kakao szurcsolgetese es az utikonyv olvasgatasa mellett es hirtelen kaptun csak eszbe, hogy mindjart indul a gep. Tudni kell, hogy ezek a fapadosok nagyon szigoruan veszik a kesest, ha nem jeletkezel be idoben, akkor buktad az utat. Rohantunk a check-in pultokhoz, de Tiger Airways sehol, hideg verejtek indul, irany a kijelzok, de a mi jaratszamunk sehol, pulzusszam emelkedik, rohanunk az infopulthoz, hogy kideritsuk mi a helyzet, de ott az a tajekoztatast adtak, hogy "valoszinuleg" mar lezarult a check-in. Hidegzuhany es egy gyenge szivroham kapott el, azonnal falfeherre valtunk mind a ketten. Idegesen ujra korulrohantuk az osszes check-in pultot, de nem lattunk semmit. Mely depresszio, majd ujra az infopult es addig eroskodtunk, amig ki nem nyogtek, hogy ja, hiszen ez a P26-P28-as pult... Terido ugrassal mar ott is voltunk, de sehol semmi, legalabbis nem az, amit mi kerestunk. Ujabb csalodas. Mar majdnem teljesen elkeseredtunk, amikor is kellemesen odacsoszogott az informacios pultbol a kislany es kozolte velunk a megfejtest: jaratszamot is modositottak. Fakk! Tehat a kedves ertesito levelben par apro reszletre elfelejtettek felhivni a figyelmunket, azaz arra, hogy az indulasi idoponton kivul valtozott a jarat szama es raadasul ezzel egyutt meg a kiszolgalo legitarsasag is. Nyugodan kereshettunk volna evekig a Tiger Airways Clarkba tarto jaratat, amikor a SeaAir DG 9733-as jarat vitt minket egy oraval kesobb. Nagy megkonnyebules volt annak felismerese, hogy nem kestuk le a gepet. Sima ut volt.
Sorry az ekezetet nelkuliseg miatt, de Banaue egyik internet kavezojabol irok es keptelen voltam magyar kiosztast varazsolni a gepre, pedig mindent megprobaltam, meg a admin toresnek is nekiveselkedtem, amikor nem lattak :)
Sorry az ekezetet nelkuliseg miatt, de Banaue egyik internet kavezojabol irok es keptelen voltam magyar kiosztast varazsolni a gepre, pedig mindent megprobaltam, meg a admin toresnek is nekiveselkedtem, amikor nem lattak :)
2012. október 31., szerda
Gud evneng cer!
Az utazás tervezésekor egészen nyugodt voltam, mert tudtam, hogy a Kínában tapasztalt nyelvi nehézségek vagy inkább áthághatatlan akadályok itt nem fenyegetnek minket, mert Fülöp-Szigeteken az angol hivatalos nyelv és sokan beszélik. Hamar kiderült, hogy ez az érzés valószínüleg csak hamis illúzió volt. Felvettem a kapcsolatot a Coconut Garden Island Resort lelkes munkásaival, hogy a szállás lehetőségek felől érdeklődjek. Mivel a szigeten no internet és a GSM lefedettség is necces ezért az email alapú és a telefonos kapcsolat szinte lehetetlen. Maradt az SMS, az viszonylag jól működött. De rögtön az első üzenetváltáskor arcbavágott a hallás után tanult angol nyelvtudás, ami önmagában nagyon vicces, de előrevetíti a várható kommunikációs problémákat. Az üzenetek egyre durvábbak lettek, de egy gyöngyszemet mindenképpen meg akarok osztani veletek:
"Gud evneng cer there is vcant cattage in nov. 6 and 12 mny cattage/fun 1.200 per night and 1000. and 850 lodgeng house"
Ok, még egyet, mert ez nagyon jó!
"Ok i ricv cattage in date of nov.6 or 12 i jush fot in the rcvion book"
Zseniális! Megfejtéseket kommentbe kérek!
"Gud evneng cer there is vcant cattage in nov. 6 and 12 mny cattage/fun 1.200 per night and 1000. and 850 lodgeng house"
Ok, még egyet, mert ez nagyon jó!
"Ok i ricv cattage in date of nov.6 or 12 i jush fot in the rcvion book"
Zseniális! Megfejtéseket kommentbe kérek!
2012. október 7., vasárnap
Bréking! - MILF
Nemrég bejelentette a fülöp államfő, Benigno Aquino, hogy hamarosan megállapodnak az ország déli részén, Mindanao tartományban tevékenykedő iszlám szeparatista szervezettel, a Moro Islamic Liberation Fronttal (MILF). A megállapodás végre véget vethet a 40 éve zajló fegyveres konfliktusnak és 2016-ra létrejöhet az iszlám autonó régió. A megállapodás újra békét hoz és ez mindenképpen jó hír Fülöp-szigeteknek és jó hír az ide látogató túristáknak is, hiszen ez a terület, ahol sok izgalmas látnivaló van, tiltott zóna volt minden idegennek.
2012. szeptember 5., szerda
$PATH
A tavalyra tervezett, de sajnos az utlosó pillanatban lefújt maláj túránál egy kicsit túlszerveztük az útvonalat. Előre 6 útvonalra foglaltam repjegyet és megvolt az össze szállás pontos időpontra. Tiszat őrület volt már megszervezni is, a sztornózásrol nem is beszélve. Még 3 hónap múlva is voltak levélváltások a légitársaságokkal és a szállásadokkal. Arra kellett, hogy rájöjjünk, hogy egy ilyen utazást a nem teljesen kőbe vésett útvonal a kaland bizsergető élményével fűszerez meg. Bármikor tudsz módosítani az útvonalon, hiszen nem kötnek az előre megvásárolt repjegyek, a lefoglalt szállások vagy a befizetett programok. Indonéziában ezt a gyakorlatot követtük és a szabadság boldogító érzésével szerveztük többször újra és újra az útvonalat az utazás közben. Ott is csak a számunkra izgalmas és érdekes helyszínekről és a látnivalókról készítettünk egy listát, amiből kedvünkre válogathattunk. Az útvonal vázlata megvolt, de, hogy hogyan jutunk egyik helyről a másikra az ott helyben dőlt el. Felszabadító érzés volt!
És miért térnénk el ettől a gyakorlattól, hiszen ez egy hátizsákos túra, és mi éppen ezért választottuk az utazgatás ezen formáját mert kötöttségek nélkül és felszabadultan szeretnénk éleveni az utazással töltött kevés időt. Most is így szeretném, mert ez így jó. Lássuk a listát...
Batad és környéke
Banaue és a közelében fekvő kicsiny falu, Batad rizsteraszai különleges állomásnak számítanak. Azon túl, hogy az UNESCO a világörökség részének választotta a filippínók is igen büszkék erre a több ezer éves, de a mai napig használatban lévő, emberkéz által alkotott mérnöki csodára, olyannyira, hogy a 20 pesos bankjegyük hátulján is megjelenik. Ázsiában sok helyen vannak rizsteraszok, de ilyen szinte sehol. Az Ifugao ősök által 2000 évvel ezelőtt, kézzel, a sziklából kifaragott teraszok 1500 méter felett vannak és esetenként közel 70 fokos meredekségű sziklafalon tronyosulnak. Kihagyhatatlan!
Úgy tervezzük, hogy ez lesz az első állomás. Vietnám Kínai határhoz közeli területén fekvő Sa Pa városka környékén 2006-ban már túráztunk pár napot a rizsföldeken. Óriási élmény volt a helyiekkel találkozni és ha csak egy rövid időre is, de volt alkalmunk belesni a mindennapi életükbe. Minden erőfeszítést megért, hogy ott lehettünk, még a 10 órás éjszakai vonatozás is Hanoiból Lao Caiba. Az a pár nap a vietnámi túra mai napig emlegetett szakasza volt. Éppen ezért az Ifugao tartomány rizsteraszai azonnal a bakancslistára kerültek.
Batad Banaue városától nincs messze, pár perc jeepneyzés után egy 40 perces túra és már ott is vagy. Az igazi kihívás nem ez, hanem eljutni Banaueba. Oda ugyanis nem igazan van közvetlen járat, csak Manilából. Mi nem Manilába, hanem a Clark reptérre érkezünk, ami Manilától kb. 3 órányi buszozásra van. Clarkból eljutni Banaueba, na erre még az LP is az mondja, hogy "tricky" :) Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a közvetlen járatok este indulnak tekintettel arra, hogy az út 9-10 óra az utak állapota miatt, mert a kilométerszám semmiképpen nem indokolná ezt a időtartamot. De ehhez már hozzászoktunk, ez Ázsia. A baj az, hogy mi éjszaka érkezünk, azaz azonnal egy napot elveszítünk, ha a közvetlen buszjárattal szeretnénk menni mert meg kell várni az induálst. 1 napot elvesztegetni túl nagy luxus, ezért marad az az opció, hogy megpróbálunk máshogy eljutni, több átszállással, más, nem közvetlen buszjáratokkal. Kényelmetlenebb ugyan, de ettől azt reméljük, hogy már másnap este Batadban fogunk aludni. Itt 3-4 napnyi túrázás vár ránk a közel 2000 éves rizsteraszok között. Van még egy fix pont, a Batadhoz közeli Tappiya vízesés:
Remélem nem lesz nagyon hideg a vize, mert egy csobbanás be van tervezve. Batad után ha marad még egy kis időnk és kedvünk, akkor elmegyünk északra Bontoc és Sagada vagy Tinglayan, Kalinga taromány felé. Erre felé is nagyon szép túraútvonalak vannak és van lehetőség a helyi törzsekkel találkozni. Szerencsére Bontocból a visszaút is kényelmesebb, mert van közvetlen busz Baguio irányába. Kicsitt délebbre, Pula városa mellett van egy birtok, ahol az egyesek szerint a világ legfinomabb kávéját, a civet kávét termesztik vagy pontosabban gyűjtik. Egy napos túra, remélem belefér az időnkbe.
Apo Reef
Északról, a rizsteraszokról a tenger felé vesszük az irányt és lebuszozunk Luzon déli részére. Baguio városából a Victory Liner társaságnak napi több járata is van Manila Pasay tartományába. Azért oda, mert ott van a reptér. Onnan már csak egy rövid repülés a következő állomás. Az Apo Reef Fülöp-szigetek legnagyobb, a világon pedig a második legnagyobb összefüggő korallzátony. A zátony gyakorlatilag a mindoroi szorosban helyezkedik el.
Megközelíteni leginkább a Mindoro szigetének nyugati feléből, Sablayan tarományból lehet. De mi lehet, hogy az egyszerűbb és praktikusabb utat válasszuk és rögtön Busuanga szigetére megyünk, ahonnan könnyebb továbbmenni Palawanra valamint az Apo reef és elérhető. A legnagyobb légitársaságoknak (Zest, Cebu Pacific, PHA) van Manilából járata közvetlenül Busuangára szinte minden nap reggel, délben és még délután is, 1000 és 5000 peso közötti összegben. Ha Baguióból jövünk éjszakai buszjárattal, akkor egy kora reggeli járatot van esélyünk elcsípni, ha a buszpályaudvarról gyorsan a reptérre tudunk jutni. Ha napközben fogunk utazni, akkor biztosan egy egész napot fogunk veszteni, mert a 8-10 órás buszozással lekéssük az utolsó ( du. 14 körül indul) járatot is. A reggeli járattal megvan az esély, hogy még aznap merüljünk :) Szoros, de akár működhet is. Több búvárközpont is szervez oda merüléseket. A korallzátony szépsége olyannyira egyedülálló, hogy az UNESCO is a világörökség részének választotta. Pár nap búvárkodást tervezünk itt. Ráadásul Coron tartogat számunkra további izgalmas kalandokat, mint pl. a Kayangan-lake:
Palawan
Coronról átkompozunk El Nidoba és megkezdődik palawani kalandozásunk. A Palawan északi részén lévő egykoron kis halászfalu, mára már igazi túristaközpontnak számító El Nidoból egészen Puerto Princessáig szeretnénk eljutni. Az állomások rendre, El Nido, Sabang és végül Puerto Pincessa, ahonnan majd repülővel tovább megyünk Vizayas tartományba. El Nido és Sabang között félúton van egy kis sziget, ahol ráleltünk egy kis resortra, ahol pár napig pihenni fogunk. Ha itt nem lesz szabad bungalow, akkor megpróbáljuk a szomszédos szigeten lévő Blue Cove resortot. Velük is felvettem már a kapcsolatot, elvileg van szabad helyük.
Visayas és Moalboal
Visayasi szakasz még nincs teljesen kitalálva, de Moalboalt tűztük ki célpontnak. Ez egy igazi búvárközpont. Jó helyen van, minden viszonylag közel van, pár órás vagy maximum 1 napos úttal számos izgalmas célpont elérhető, mint pl.: Siquijor sziget vagy esetelg Bohol és Panglao. Innen repülővel vissza Clarkba és irány Hong Kong.
Hong Kong
6 eve voltunk már itt, de számos látnivalót ki kellett, hogy hagyjunk a szűkös időzítés miatt. Most van 3 napunk, remélem ez alatt belefér minden. Egy biztos, mindenképpen el szeretnék menni a seafood fellegvárába, Sai Kung-ba.
Itt közvetlenül a kikötőben, kis akváriumokban, tartályokból árulják a friss, élő alapanyagokat, halakat, rákokat, kagylókat és mindenféle tengeri bütyköt. Pont olyan a rendszer, mint a Bandar Jakartaban, Indonéziában. Azt nagyon imádtam! Kiválasztod mit szeretnél és ott helyben megsütik úgy, ahogy szeretnéd. Mennyei!
Megjegyzés a kétkedőken: A képeket nyilvánvalóan a netről szedtem össze, mert még saját nincs.
És miért térnénk el ettől a gyakorlattól, hiszen ez egy hátizsákos túra, és mi éppen ezért választottuk az utazgatás ezen formáját mert kötöttségek nélkül és felszabadultan szeretnénk éleveni az utazással töltött kevés időt. Most is így szeretném, mert ez így jó. Lássuk a listát...
Batad és környéke
Banaue és a közelében fekvő kicsiny falu, Batad rizsteraszai különleges állomásnak számítanak. Azon túl, hogy az UNESCO a világörökség részének választotta a filippínók is igen büszkék erre a több ezer éves, de a mai napig használatban lévő, emberkéz által alkotott mérnöki csodára, olyannyira, hogy a 20 pesos bankjegyük hátulján is megjelenik. Ázsiában sok helyen vannak rizsteraszok, de ilyen szinte sehol. Az Ifugao ősök által 2000 évvel ezelőtt, kézzel, a sziklából kifaragott teraszok 1500 méter felett vannak és esetenként közel 70 fokos meredekségű sziklafalon tronyosulnak. Kihagyhatatlan!
Úgy tervezzük, hogy ez lesz az első állomás. Vietnám Kínai határhoz közeli területén fekvő Sa Pa városka környékén 2006-ban már túráztunk pár napot a rizsföldeken. Óriási élmény volt a helyiekkel találkozni és ha csak egy rövid időre is, de volt alkalmunk belesni a mindennapi életükbe. Minden erőfeszítést megért, hogy ott lehettünk, még a 10 órás éjszakai vonatozás is Hanoiból Lao Caiba. Az a pár nap a vietnámi túra mai napig emlegetett szakasza volt. Éppen ezért az Ifugao tartomány rizsteraszai azonnal a bakancslistára kerültek.
Batad Banaue városától nincs messze, pár perc jeepneyzés után egy 40 perces túra és már ott is vagy. Az igazi kihívás nem ez, hanem eljutni Banaueba. Oda ugyanis nem igazan van közvetlen járat, csak Manilából. Mi nem Manilába, hanem a Clark reptérre érkezünk, ami Manilától kb. 3 órányi buszozásra van. Clarkból eljutni Banaueba, na erre még az LP is az mondja, hogy "tricky" :) Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a közvetlen járatok este indulnak tekintettel arra, hogy az út 9-10 óra az utak állapota miatt, mert a kilométerszám semmiképpen nem indokolná ezt a időtartamot. De ehhez már hozzászoktunk, ez Ázsia. A baj az, hogy mi éjszaka érkezünk, azaz azonnal egy napot elveszítünk, ha a közvetlen buszjárattal szeretnénk menni mert meg kell várni az induálst. 1 napot elvesztegetni túl nagy luxus, ezért marad az az opció, hogy megpróbálunk máshogy eljutni, több átszállással, más, nem közvetlen buszjáratokkal. Kényelmetlenebb ugyan, de ettől azt reméljük, hogy már másnap este Batadban fogunk aludni. Itt 3-4 napnyi túrázás vár ránk a közel 2000 éves rizsteraszok között. Van még egy fix pont, a Batadhoz közeli Tappiya vízesés:
Remélem nem lesz nagyon hideg a vize, mert egy csobbanás be van tervezve. Batad után ha marad még egy kis időnk és kedvünk, akkor elmegyünk északra Bontoc és Sagada vagy Tinglayan, Kalinga taromány felé. Erre felé is nagyon szép túraútvonalak vannak és van lehetőség a helyi törzsekkel találkozni. Szerencsére Bontocból a visszaút is kényelmesebb, mert van közvetlen busz Baguio irányába. Kicsitt délebbre, Pula városa mellett van egy birtok, ahol az egyesek szerint a világ legfinomabb kávéját, a civet kávét termesztik vagy pontosabban gyűjtik. Egy napos túra, remélem belefér az időnkbe.
Apo Reef
Északról, a rizsteraszokról a tenger felé vesszük az irányt és lebuszozunk Luzon déli részére. Baguio városából a Victory Liner társaságnak napi több járata is van Manila Pasay tartományába. Azért oda, mert ott van a reptér. Onnan már csak egy rövid repülés a következő állomás. Az Apo Reef Fülöp-szigetek legnagyobb, a világon pedig a második legnagyobb összefüggő korallzátony. A zátony gyakorlatilag a mindoroi szorosban helyezkedik el.
Megközelíteni leginkább a Mindoro szigetének nyugati feléből, Sablayan tarományból lehet. De mi lehet, hogy az egyszerűbb és praktikusabb utat válasszuk és rögtön Busuanga szigetére megyünk, ahonnan könnyebb továbbmenni Palawanra valamint az Apo reef és elérhető. A legnagyobb légitársaságoknak (Zest, Cebu Pacific, PHA) van Manilából járata közvetlenül Busuangára szinte minden nap reggel, délben és még délután is, 1000 és 5000 peso közötti összegben. Ha Baguióból jövünk éjszakai buszjárattal, akkor egy kora reggeli járatot van esélyünk elcsípni, ha a buszpályaudvarról gyorsan a reptérre tudunk jutni. Ha napközben fogunk utazni, akkor biztosan egy egész napot fogunk veszteni, mert a 8-10 órás buszozással lekéssük az utolsó ( du. 14 körül indul) járatot is. A reggeli járattal megvan az esély, hogy még aznap merüljünk :) Szoros, de akár működhet is. Több búvárközpont is szervez oda merüléseket. A korallzátony szépsége olyannyira egyedülálló, hogy az UNESCO is a világörökség részének választotta. Pár nap búvárkodást tervezünk itt. Ráadásul Coron tartogat számunkra további izgalmas kalandokat, mint pl. a Kayangan-lake:
Palawan
Coronról átkompozunk El Nidoba és megkezdődik palawani kalandozásunk. A Palawan északi részén lévő egykoron kis halászfalu, mára már igazi túristaközpontnak számító El Nidoból egészen Puerto Princessáig szeretnénk eljutni. Az állomások rendre, El Nido, Sabang és végül Puerto Pincessa, ahonnan majd repülővel tovább megyünk Vizayas tartományba. El Nido és Sabang között félúton van egy kis sziget, ahol ráleltünk egy kis resortra, ahol pár napig pihenni fogunk. Ha itt nem lesz szabad bungalow, akkor megpróbáljuk a szomszédos szigeten lévő Blue Cove resortot. Velük is felvettem már a kapcsolatot, elvileg van szabad helyük.
Visayas és Moalboal
Visayasi szakasz még nincs teljesen kitalálva, de Moalboalt tűztük ki célpontnak. Ez egy igazi búvárközpont. Jó helyen van, minden viszonylag közel van, pár órás vagy maximum 1 napos úttal számos izgalmas célpont elérhető, mint pl.: Siquijor sziget vagy esetelg Bohol és Panglao. Innen repülővel vissza Clarkba és irány Hong Kong.
Hong Kong
6 eve voltunk már itt, de számos látnivalót ki kellett, hogy hagyjunk a szűkös időzítés miatt. Most van 3 napunk, remélem ez alatt belefér minden. Egy biztos, mindenképpen el szeretnék menni a seafood fellegvárába, Sai Kung-ba.
Megjegyzés a kétkedőken: A képeket nyilvánvalóan a netről szedtem össze, mert még saját nincs.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)